A bejegyzés dátuma: 2011.04.18.
Az első problémáink úgy két hónaposan kezdődtek. Zoé, a kis hétalvó éjszakánként nyugtalanul kezdett aludni. Nem sírt fel, de sokat nyöszörgött, sokszor kérte a cumiját. Kezdetben csak ennyi problémánk volt, ez úgy nagyjából két hónapig így volt. Kérdeztük a gyerekorvost, hogy mi a véleménye, esetleg nem lehet-e más probléma, mert éhesnek nem volt éhes és igazából szomjas se, mikor éjszaka felkelt. Az orvos is egyértelműen a fogzásnak tulajdonította a nyugtalanságot.
Úgy nagyjából három hete kezdődtek az első komolyabb fájdalmak, aminek eredményeként sokat küzdöttünk az evéssel. Eleinte csak az utolsó étkezés volt a problémás, csak sok sírás árán sikerült megvacsorázni. Aztán ez egyre rosszabb lett és lassan a tízórai gyümölcsön kívül alig volt hajlandó enni. A mélypontot néhány napja értük el, hajnal fél ötkor és délután ötkor volt hajlandó valamennyit enni és ennyi ... Felhívtuk a gyerekorvost, hogy mi legyen és azt javasolta, hogy várjunk néhány napot, hátha javul a helyzet.
Most úgy eszünk, hogy minden étkezés előtt bekenjük az ínyét. Szerencsére az étvágya visszajött, de ha nem kenjük be az ínyét, akkor nagyon nehezen megy az evés. A vacsoránál mindenféle trükköket kell alkalmazni, hogy egyen :) Most az vált be, hogy fürdés után bekenjük az ínyét és utána cumit kap és az ölembe veszem, néhány perc cumizás után egy ügyes mozdulattal kicserélem a cumit a cumisüvegre :) Utána szépen megvacsorázik és irány aludni :) Reméljük ennek is hamarosan vége lesz!
Persze a sok kínlódás ellenére a fogacskának nyoma sincs ... úgyhogy sok nehéz napnak nézünk még elébe ....
Utolsó kommentek