Egész jól telnek a hétköznapjaink így a visszaállás után :) Zoé még mindig kifogástalanul viselkedik ahhoz képest, mint amire számítottam.
A büntisarok remek nevelési-fegyelmezési eszköznek bizonyul. Zoénak már csak elég megemlítenem, tudja, hogy miről van szó és inkább szót fogad. De azért persze időközönként bepróbálkozik, hogy még mindig beültetem-e. Sajnos rosszul szokott járni, mert persze beparancsolom, aminek nagy sírás az eredménye, de már azt is tudja, hogy előbb kijöhet, ha abbahagyja. Így nem szokott már nagy jeleneteket rendezni. Legutóbb a fotelben való ugrálásért kellett időleges száműzetésbe vonulnia. Nagyjából 25ször mondtam el neki, hogy nem ugrálunk a fotelben, mert leesik és ha tovább folytatja, akkor büntibe fog ülni. Nem hitte el ... volt jelenet, de azóta nem ugrált a fotelben. Azt is szokta csinálni, hogy ha én megbüntetem valamiért, akkor nálam már nem csinálja, de azért ha apa hazajön, akkor még nála bepróbálkozik, hogy őnála mi a helyzet .... hát szarul szokott járni :D
A kedvező időjárásnak köszönhetően nagyon sokat vagyunk levegőn. Reggel megissza Zoé a kakaót, türelmesen megvárja - egy kis mesenézés közben -, hogy végezzek a reggeli teendőimmel, utána pedig megyünk a játszóra. Nagyon élvezem, hogy közel van a játszó, sokkal egyszerűbb így. Ebédre feljövünk, utána Zoé alszik. Uzsi után pedig megyünk megint a játszóra :) Vacsiig ott vagyunk, ilyenkor már apa is tud csatlakozni hozzánk, aminek Zoé nagyon szokott örülni. Mindig produkálja magát apának, megmutatja, hogy milyen ügyes. És amúgy tényleg az :D
Az ott a házak között a játszó, a kép pedig a gyerekszoba ablakából készült. Jó közel van, nem igaz? :)
Nagyon sokat változott Zoé az utóbbi hetekben, leginkább a kommunikáció terén. Most már nagyon ügyesen tudja közölni a környezetével, hogy mit is szeretne. Olyan jókat szoktam mosolyogni rajta, mikor próbálkozik a szavakkal, illetve azon, ahogy egy-egy szót "átkeresztel". Vannak dolgok, amiket persze csak a bennfentesek értenek :) A szandit, illetve a cipőt még mindig tinda-nak hívja :) A csúszda "tön", a ló "tita" :D Ezek a totál eltérő dolgok, amiket nehéz kikövetkezteti. Reggel már maga kéri a kakaót. Nézzük egy kicsit reggel a TV-t az ágyban, aztán egyszer csak rám néz a csajszi és azzal a nagyon édi könyörgős ábrázattal mondja, hogy "Aja, kakó". Meg tudnám olyankor zabálni. Az elalvással is hasonló a helyzet. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy ő szólt nekem, hogy menjünk aludni. Ilyenkor vagy megfogja a kezem és a szobája felé húz vagy mutat az ágya felé és mondja, hogy "Aja, tete". De volt már arra is példa, hogy a fáradtságtól sírva mondta, hogy "tete-tete". Szól, ha szomjas és néha már akkor is szól ha enne valamit. Bár leginkább csak akkor, ha nassolna valamit. De most nincs panaszom az étkezésére sem. Szépen eszik, mindenfélét és szerencsére mindig mindent hajlandó megkóstolni. Nem biztos, hogy ízlik neki, de ha mondom neki, hogy csak egy falatot egyen, hogy megkóstolja, akkor általában hajlandó rá. Nagyon szereti mostanában, ha sok csattot teszek a hajába. Reggel mikor meg szoktam csinálni a séróját, akkor mindig mondja, hogy "Aja, tatt hajom". Olyan édes :D Rengeteg új szóval bővült a kincstára. Megpróbálom nagyjából összeszedni, mert vannak, amik mosolyfakasztóak :) Az állatok közül: vauvau, majom, totó (kacsa), pipi, hal, kakas, leple (lepke), tita (ló), katica, egér, pók. Egyéb szavak: abla (ablak), ajtó, tik-tak (óra), ké (szék), labla (labda), baba, autó, but (busz), répa, borsó, kanál, villa, keksz, kukó, alma, tea, tej, pójó (póló), naná (nadrág), csillag, torta, homo (homok-homokzni), hinta, tolja baba (babakocsi), kaka (pisi, kaki, kosz), nem :), jó, kérem, szia, néni, mama, papa, Anna, Balabala (Balázs), Pimi (a hugom barátja), dédi, Vivi (unokatesója), Armand (a barát), sihuhu, ubo (uborka) ... biztos van, még de most akárhogy töröm a fejem nem jut eszembe több :)
Aztán vannak felszólítások is! Ezek általában játék közben történnek és többnyire nekem vannak címezve:
"Aja, laló autó" - Anya, rajzol autót!
"Aja, épí" - Anya, épít!
"Aja, duma" - Anya, gyurma! és közben veszettül püföli a kisasztalt, hogy oda tegyem :D
és a kedvencem, amit egy nap nagyjából 100szor elmond, de igazából hallani kellene a hangsúlyt és látni kellene azt az örömteli arcot ahogy mondja:
"Aja, né" - Anya nézd! Nagyjából mindenre használja, amit meg akar mutatni a szentem. És igazán akkor izgalmas és édes, amikor szerinte valami nagyot alkotott és dicsekedni akar vele.
Imádom, hogy már mindent meg lehet vele beszélni és meg is érti. Nagyon ritkán használjuk már a babakocsit. Szeret sétálni menni, ha mondjuk boltba vagy a rendelőbe kell menni. És ilyenkor szót is fogad, fogja a kezem, megáll ha mondom, tudja, hogy ha jön az autó, akkor nem megyünk az útra! Már csak erről az átkozott bambulásról kellene leszoktatnom ... :) bár szerintem ez gyerekbetegség .... mindenfelé bambul csak előre nem néz, ez leginkább akkor ciki, ha motorozik, mert mindennek és mindenkinek nekimegy és néha annyira bámul, hogy hiába kiabálok neki, meg se hallja .... az emberek egy része jókat mulat rajta és nem tesz megjegyzéseket, na de ott van a másik felük, akik legszívesebben a pokolba kívánnának a gyerekemmel együtt és csak úgy ontják rám a "Meg kellene nevelni ezt a gyereket" tekintetet vagy a még durvább "Szar anya vagy" nézést .... már sokszor nem veszem fel, de ha rossz pillanatban találnak meg, akkor legszívesebben mindet felrúgnám!!! Pedig alapvetően nem vagyok agresszív típus ... :S Na mindegyis ... Szóval elértünk a korba, amikor már értelmesen meg lehet vitatni dolgokat vele, el lehet magyarázni, többnyire meg is érti és - számomra meglepő módon - tudomásul is veszi. Már ritkán hisztizik, még akkor sem ha például haza kell jönni a játszóról. Mindig elmondom neki, hogy miért és az estek 80%-ban egy szó nélkül jön! Megérti ha elmondom neki, hogy ide és ide nem lehet motorral menni, ezért vagy sétálunk vagy babakocsival megyünk. Mostanában inkább gyalogol.
Szóval összességében nem panaszkodom. Emellett nagyon élvezzük az új lakást továbbra is. Most már vannak ajtóink, minden redőny a helyén van, sikerült az összes ablakot megpucolnom és a függönyök is felkerültek. Már csak néhány apróság van, de remélem néhány hét múlva azok is rendeződnek.
Utolsó kommentek