Tudjátok sok babanaplót olvasok, ennek több oka is van. Egyrészt mert sok hasznos tanácsot találok bennünk, másrészt jó tudni, hogy nem vagyok egyedül a mindennapi problémáimmal. Harmadrészt mert remek szabadidős időtöltés számomra. TV-t nem igazán tudok nézni, mert szabályosan rosszul vagyok a műsoroktól. Főleg mióta minden csatornán egy-egy idegtépő valóságshow megy .... sajnos a könyvolvasás most idő hiányában nem lehetséges. Amúgy olvasok egy könyvet úgy nagyjából fél éve ... és kb a felénél tartok ... régen meg se kottyant egy 5-600 oldalas könyv kiolvasása ... na de most más idők járnak :))) Na mindegy is. A lényeg, hogy feltűnt, hogy igazából soha senki nem ír a család férfitagjáról, az ő szerepéről, az ő személyiségéről, hogy milyen apa és férj ... stb. És én sem. Ezért úgy döntöttem, hogy ezt a bejegyzést most apának szentelem! :)
Igazából más oka is van, hogy pont most döntöttem el, hogy írok apáról. Reggel mikor szegénykém hazaesett a 24 órás szolgálatból, egy gyors reggeli, hajmosás, öltözés után már mennie is kellet a másik munkájába, ahonnan csak majd este fog hazaérni! A drága kicsi lánya alig engedte el apát. Nagyon örült, hogy látja és nagyon sírt, amikor apa kilépett az ajtón. És én láttam apán, hogy a szíve szakad meg, hogy itt kell hagynia. De hát menni kell, mert dolgozni kell.
És miközben a lányomat vigasztaltam és próbáltam vele megértetni, hogy apa miért ment el és elmagyarázni neki, hogy nemsokára hazajön, közben hatalmas lelkifurkám támadt! Nem is olyan rég, egy nagyon rossz pillanatomban apa fejéhez vágtam, hogy mennyire kevés időt tölt velünk, és hogy mennyire keveset foglalkozik a lányával! Igaz megbeszéltük a dolgot és bocsánatot kértem tőle, de most valahogy mégis feltámadt bennem az érzés, hogy mennyire igazságtalan is voltam! Mert ugye hajlamosak vagyunk arra mi anyák, hogy csak a saját leterhelt, megváltozott, felnőtt társaságot mellőző életünk felett keseregjünk és közben elfeledkezünk arról, hogy a másik oldalnak sem egyszerűbb! Mert ugye apa az, aki egyik munkahelyéről hazaesve megy a másikba, majd a harmadikba, hogy legyen mit enni, legyen a gyereknek pelenkája, ruhája, be legyenek fizetve a számlák ... stb. Mert ugye apa tüzet olt, ingatlant közvetít, pénzügyi tanácsad és emellett férj és apa! És erről soha nem beszélünk, csak arról, hogy milyen nehéz egy gyerek mellett a háztartás, a főzés és miegymás ... És az persze, mert egy gügyögő kisember vesz körül egész nap és nem tudsz senkivel egy értelmes szót váltani, annyira vágysz egy felnőtt ember társaságára, akivel lehet értelmesen beszélni, aki mellett érzed, hogy képes vagy még érett emberi kapcsolatokra. Így te az anya joggal várod, el hogy apa, mikor hazaesik az egész napos talpalásból, akkor még legyen energiája anyával trécselni! Na igen ám, csak hogy apa épp fordítva működik: mert ugye az egész napos hülye felnőtt társaság és lefetyelés után semmi másra nem vágyik mint egy kis nyugalomra és csöndre. És azt hiszem ez az az ördögi körforgás, ami miatt néha a legjobb párok is összezörrenek.
Na de milyen ember is az én férjem és milyen apa?
Húúú nem is tudom hol kezdjem. Azt hiszem én már a kapcsolatunk elején tudtam, hogy nekem ő az igazi. És mással nem is tudnám már elképzelni az életem. Imádom, hogy a kislányom apukája, hogy ő fekszik mellettem az ágyban, hogy vele kell megoldani a mindennapi gondokat. Büszke vagyok rá, a munkájára és arra amilyen ember. Ő az én nyugodt felem :) Velem ellentétben ő tényleg egy nyugodt természet, és ez segít engem is kordában tartani. Mindig agyal :) De tényleg mindig!!! Tele van tervekkel, megoldásokkal, A, B,C,D .... tervekkel :) Csak nagyon ritkán fordul magába, inkább mindig a megoldást keresi a sajnálkozás helyett. És ez visz minket mindig előre. Ő a mi motorunk! A milliónyi teendője és munkája mellett mindig szakít arra időt, hogy ha kell el tudjon engem és a kiscsajt furikázni ide-oda, hogy el tudjuk intézni a gyerkőccel kapcsolatos dolgokat! Nem tudom hogy csinálja, de mindig talál rá időt! A rajongásig imádja a lányát és a lánya is őt! Olyan igazi apa-lánya szerelem. És Zoé egyre többször érzi az apja hiányát! Egyre nehezebben viseli, mikor az apja kilép azon a bizonyos ajtón. És olyan határtalanul boldog mikor látja bejönni rajta :) Apa mikor teheti eljön velünk sétálni, bár sajnos csak ritkán van rá lehetősége! De azért igyekszik annyi időt tölteni velünk, amennyit csak tud! Emellett mindig meg tudom vele beszélni, hogy mikor tud itthon lenni, mert én olyankor szoktam mindennemű házimunkát és főzést elvégezni! Szóval a sok munkája mellett sokat segít nekem! Néha tényleg úgy érzem, hogy erőn felül teljesít! És persze neki is megvannak a hibái, mint minden embernek. De ő egy remek ember, tökéletes férj és apa! Igyekszik megosztani velem a mindennapi dolgokat, bár sokszor úgy gondolja, hogy nem terhel feleslegesen, mert majd ő megoldja. Persze emiatt haragszom rá néha, mert sokszor látom rajta, hogy mennyire gondterhelt és próbál megoldást találni és én nem tudok róla. Azt hiszem minden rendben van és közben mégiscsak van valami. Na de ő már csak ilyen. Igyekszik "kímélni", hogy az energiámat a kislányunkra tudjam összpontosítani. És valljuk be kell is, mert Zoé egy igazi energiabomba és néha elég nehéz vele lépést tartani. :) Szóval az én drága férjem egy abszolút pozitív, mosolygós ember, aki minden helyzetből kidumálja magát, mindent megmagyaráz és mindent megold! Szeretem benne, azt is, hogy igazából a gyerkőccel kapcsolatos dolgokat rám bízza. Mivel tudja, hogy én vagyok vele itthon, én ismerem jobban a heppjeit, a szokásait, így nem feltétlenül akar mindenbe beleszólni. A gyereknevelés főbb irányvonalaiban tökéletes közöttünk az összhang, de a mindennapok koordinálást tökéletesen rám bízza. Úgy érzem, hogy ez a fajta szereposztás teljesen jól működik nálunk! Viszont a kezdetektől fogva 100%-ig kiveszi a részét mindenből, ami a gyerkőccel kapcsolatos. Már a terhesség alatt is jött velem majd az összes vizsgálatra. A szülés után pedig mindenben segített. Pelenkáz, fürdet, etet, öltöztet, orvoshoz visz, gyógyszertárba megy, orrot porszívóz ... stb! Soha nem mondta, hogy ezt inkább nem! Úgy gondolom, hogy a mindennapos problémáink, a kisebb összezörrenések ellenére minden tökéletesen jól működik. Szeretem ezt a kis családot, szeretem ahogyan élünk, és büszke vagyok rá, hogy ő a férjem és a kislányom apja!
Apa szeretünk, mert apa csak egy van!
Utolsó kommentek