Mármint a lelkesedés. Én gondoltam, hogy egyszer eljön az idő, amikor Zoé már nem fog annyira ujjongani a fogmosásért.... ne de hogy ilyen hamar... hát őszinte leszek, erre azért nem számítottam.
Ahhoz képest, hogy egy héttel ezelőtt még ugrált és tapsolt örömében, mikor mentünk fogat mosni, most már korántsem ilyen rózsás a helyzet. Sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy katasztrofális!!! Reggel még úgy ahogy hajlandó a kezébe venni és a fogkefét, és még a szájába is teszi, sőt viszonylag kisebb hiszti árán hagyja, hogy megmossam ... na de este... Uram Isten!!!! Már a gondolatától is behisztizik!!!! A fogkefe látványa tovább ront a helyzeten, nem hajlandó kézbe venni. Nem nyitja ki a száját és a kezével pedig tolja el az enyémet. Aztán elkezd üvölteni - kinyílik a szája és pedig betámadok a fogkefével, horrorfilmbe illő jelenet -, erre Zoé rángatja a fejét ... Inkább nem is részletezem tovább ... Ma annyira bedurvult, hogy a nagy kapálózás közepette sikerült valahol megsértenem az ínyét, mert kicsit rózsaszínes volt a fogkefe! Nagyon gáz, de nagyon! És eléggé tanácstalan vagyok. Nem akarom, hogy kénye-kedve szerint menjen ez a fogmosás dolog. Szeretném, ha megtanulná, hogy ez is az élet része és muszáj fogat mosni. De ezt sem tartom valami jó megoldásnak, ami most van ... Kicsit, hogy is mondjam ... olyan ... izé ... brutális ... mintha kínoznám a gyerekem. Na de ha meg ráhagyom, hogy nem mossuk meg, akkor gondolom majd később is előjön ez a probléma. Azt már próbáltam, hogy együtt mosunk fogat. Egy ideig működött is. Aztán jött az, hogy ő mosta az én fogam, én pedig az övét. De már ez sem segít!!!! Valakinek van valami jó ötlete, tanácsa, bevált módszere??? Vagy ez így működik és egyszer csak elmúlik .....
Utolsó kommentek