Mielőtt bárki súlyos katasztrófákra gondolna, elárulom, hogy a nyaralás nagyon-nagyon jól sikerült. Igazság szerint ez volt az elmúlt évek egyik legjobban sikerült nyaralása. :) Csak hát nem is mi volnánk, ha nem csúszna be egy-két "apróság" ....
Az idei úticélunk Aggtelek és környéke volt. Immáron hét éve járunk ugyanazzal a baráti társasággal nyaralni, minden évben máshova. Az estek döntő többségében eddig általában a Balaton és környéke volt a pihenőhely. Az idén már leszavaztuk. Több okból is: tudni kell, hogy ha mi így tizenpáran összeverődünk nyaralás céljából, akkor általában rossz idő van. És hát az elmúlt évek alatt a kis csapat bővült néhány gyerkőccel. Így a Balatont már nem találtuk olyan ideálisnak, mert a kicsikkel rossz időben nem lehet mit kezdeni. Olyan helyet próbáltunk keresni, ahol rossz időben is lehet valahova menni, illetve, ha nagyon nincs is kedvünk menni sehova, a gyerekeknek, akkor is van terük. Így akadtunk rá Aggteleken egy szuper kis vendégházra hatalmas udvarral :)
Azt hiszem, hogy a fenti képekből is látszik, hogy nem kis udvar állt a rendelkezésünkre. Volt ott minden, ami kellett: hinta, mérleghinta, lengőteke, kosárpalánk, ping-pong asztal, kerti sütőből kettő is, és hát tér minden mennyiségben. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek gyakorlatilag minden idejüket kinn töltötték, még az étkezést is, mert mindig kinn ettünk :) Szóval összességében a szállás nagyon szuper volt, köszönet érte I-nek és Sz-nek, akik ráleltek!
23-án hétfőn indultunk hármasban Aggtelekre, délután olyan fél négy fele érkeztünk meg. Nagyon klassz idő volt, így elsőként felfújtuk Zoénak a medencét, hogy elfoglalja magát, amíg mi kipakolunk és megbeszéljük a dolgokat a háziakkal. Estére szépen belaktuk a házat és persze az udvart. A többiek kedden, illetve szerdán érkeztek csak, így az első napot hármasban töltöttük. Azért a sors gondoskodott róla, hogy ne kelljen azon agyalni, hogy másnapra milyen programot találjunk ki. Nagyjából 30 km-re a céltól, Kazincbarcika magasságában hibát jelzett a kocsink ... olyan deja vu érzés fogott el. Akik olvassák viszonylagos rendszerességgel a blogot, biztosan emlékeznek rá, hogy a tavaszi üdülésünk is így kezdődött ... Szóval hétfő este telefonálgatás ismerősöknek ... még jó, hogy a tűzoltókat az ország minden csücskéből összefújja a szél. Így nem tartott sokáig találni valakit a könyékről. Kedden délelőtt át is vittük Kurityán nevezetű községbe az autót. Onnan visszahoztak minket, mondván majd telefonálnak, ha már biztosat tudnak. Így kedden kocsi hiányában a nyaralóban töltöttük az időt, Zoé jókat pancsolt a kis medencéjében, élvezte a jó időt meg a pucérkodást :D Délután megérkezett I., Sz., és Zsombi (4 éves), aki egy játékbolt komplett autóskészletét magával hozta :) Zoé nagy örömére, aki nem győzte a nagyobbnál nagyobb dömpereket, traktorokat és egyéb négykerekűeket szemügyre venni. Este telefonáltak, hogy az autó kész, másnap lehet is érte menni. A meghibásodás oka: szétrobbant a generátor belseje ... ezt is csak azért tudom megosztani veletek, mert semmilyen különleges műszaki szakszót nem tartalmaz .... én ugyanis műszaki (főleg autók tekintetében) analfabéta lennék ...
Szerdára ígérték az esős időt, ami menetrendszerűen meg is érkezett. Mivel a csapat másik része késő délutánra, illetve éjszaka volt várható, úgy döntöttünk, hogy a rossz időre való tekintettel átmegyünk Miskolctapolcára a Barlangfürdőbe a gyerekekkel. Nagyjából 11 óra volt mire sikerült nekiindulnunk az útnak. Fiúk reggel elmentek a kocsinkért, mi pedig megpróbáltuk addig a gyerekeket ellátni, hogy tudjunk indulni. Fél egy fele jutottunk be a fürdőbe. Négy órás jegyet vettünk, de elég is volt, addigra a gyerekek jól el is fáradtak. Hazafele még megálltunk Miskolcon egy kis bevásárlásra, lévén, hogy Aggteleken és a környező falukban csak kis boltok vannak .... Aztán mire visszaértünk a nyaralóba, már a többiek is ott voltak. :) Úgyhogy a gyerekek kifulladásig, illetve sötétedésig játszottak, aztán persze jól ki is dőltek. Mi pedig éjszakába nyúlóan beszélgettünk, sörözgettünk, sztorizgattunk. Jó volt :D
Csütörtökön egész jó kis kiránduló időre ébredtünk, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a miskolci állatkertbe. Nagyon jó választásnak bizonyult, a gyerekek nagyon élvezték. Zoé imádja az állatokat, nagy érdeklődéssel szemlélte a kifutókat. Etetett kecskéket, amit meglepő módon nagyon élvezett és csöppet sem zavarta, hogy a kecskék össze vissza nyalogatják a kezét. Aztán meg jól meg is simogatta őket :) Szép kis túra volt mire bejártuk az egész állatkertet, jól elfáradtunk és jól el is ment a nap. Hazafele ismét megálltunk a T betűs nagy bevásárló központban, ahol újítottunk Zoénak egy gumicsizmát. Az eső után azért persze eléggé sáros volt az udvar, de hát nem lehetett benn tartani a gyerekeket. Mi pedig nem voltunk erre felkészülve, itthon a panelban nem volt még erre szükség. De most nagyon jól jött, Zoé is nagyon örült neki és én is nyugodt szívvel engedtem ki játszani :) - hozzáteszem, hogy most anyuéknál is nagyon nagy hasznát veszik, mert éjszakánként esik az eső, és reggel így eléggé nyirkos sáros az idő, de ennek ellenére Zoét így is ki lehet engedni az udvarra!
Este észrevettem, hogy Zoénak nagyon vörös a feneke és a szeméremajkai ... először arra gondoltam, hogy biztos kicsípte a pisi vagy a fogai miatt vannak ... de aztán fürdésre még rosszabb lett. Szegénykém végigüvöltötte a fürdést és a pelenkázást. Annyira sajnáltam. Éjszakára jól bekentük, hogy reggelre elmúljon. De sajnos nem így lett. Pénteken a cseppkőbarlangba mentünk délelőtt, délután pedig Jósvafőre lovaskocsikázni, hogy megnézzük a ménest. Zoénak alapvetően jó kedve volt, kivéve mikor tisztába kellett tenni ... a helyzet nem javult ... sőt ... a szeméremajkai kicsit fel is hólyagosodtak. Ennek már fele sem tréfa .... megkérdeztük a helyieket, hogy hol van itt a legközelebbi orvos, ahova elmehetnénk a gyerkőccel. Hát mondanom sem kell, halvány lila duntsztjuk nem volt róla ... közölték velem, hogy itt nincs orvos ... remek ... én már akkor erősen gyanítottam, hogy Zoé a fürdőben összeszedhetett valamilyen gombás cuccot és az okozza ezt az egészet. Mindenképpen el akartam vele jutni egy orvoshoz, még előttünk volt a hétvége, nem maradhatott kezeletlenül. Féltem, hogy esetleg továbbterjed és nagyobb gondot okoz. Úgyhogy felhívtam péntek este a Hugomat, hogy nézze meg, hogy Kazincbarcikán, illetve Miskolcon hol van gyerekorvosi ügyelet, mert reggel mindenképpen el kell vinnünk. Utána is nézett, felírtuk a telefonszámokat és a címeket, hogy reggel ha Zoé felkelt és benyomta a kakaót, akkor csak indulni kelljen.
És akkor itt jöhet most a magyar egészségügy egy újabb gyöngyszeme .... Egyszerűn felháborító, hogy ebben a picsányi országban elmész 2-300 km-t és úgy kell könyörögnöd, hogy ellássák a gyerekedet. Reggel felhívtam a két ügyeletet, hogy megérdeklődjem, hogy egyáltalán hova menjünk, hogy időt spóroljunk magunknak. K.barcika 30 km-re volt, Miskolc viszont 60 km-re. Barcikán nagyon kedves volt velem a hölgy a telefonban, elmondtam, hogy mi a problémám, ő azt tanácsolta, hogy menjünk egyből Miskolcra, mert ők egy egy személyes összevont ügyelet, Miskolcon a Gyermekegészségügyi Központban biztos, hogy szakszerűbben el tudnák látni. Rendben, megköszöntem a segítséget és felhívtam a miskolciakat. Sikerült egy igazi kőbunkóval összeakadnom, aki kérdezés nélkül közölte velem, hogy ők most épp injekciózzák a gyerekeket és szíveskedjek hangosabban beszélni. Próbáltam elmondani neki, hogy mi a gondom, de csak annyit volt hajlandó meghallani, hogy "Aggtelek", amire azonnal rávágta, hogy Aggtelek nem ide tartozik. Elmagyaráztam neki, hogy nyaralók vagyunk és nekem akkor is kell valaki aki ellátja a gyerekemet. Hosszas vitatkozás után, ami alatt a kedves hölgy kb 5-ször elmondta, hogy Aggtelek nem ide tartozik, és hogy a miskolci kórház Miskolc és környéke ellátásért felelős, végül azt tanácsolta, hogy ha végképp nem találunk a környéken orvost - azt nem tudta megmondani, hogy Aggtelek hova is tartozik - akkor menjünk be az ambulanciára, ott vetessük fel a gyereket, majd keressünk egy orvost, aki ír nekünk egy beutalót és ebben az esetben majd felveszik Zoét a gyerekosztályra, ahol majd megvizsgálja egy orvos. Nos ez így első hallásra is minimum egy egész napos program és 10 év öregedés ... Már ekkor elegem volt és a sírás határán voltam, hogy miért pont velünk történik ez és ha már megtörtént, akkor meg miért ilyen seggfejekkel hoz össze a sors .... Végül úgy döntöttünk, hogy mégis elmegyünk Barcikára az ügyeletre, ha másért nem legalább a beutalóért, hogy azért se Miskolcon kelljen sorba állni. Meg ott legalább kedvesek voltak. Nagy nehezen megtaláltuk az ügyeletet, eléggé el volt dugva. Azt már meg sem említem, hogy először a kórházba mentünk, mert a GPS oda vitt minket, ahol sikerült megint egy "kedves" portásbácsival összeakadnunk. Aki kérdésünkre, hogy hol is találjuk az ügyeletet, közölte velünk, hogy "ki van plakátolva, hogy a kórházban megszűnt a gyerekosztály" .... hát nem ez volt a kérdés, de köszönjük a tájékoztatást és elnézést, hogy kalocsai lakoskánt nem vagyok tisztában a közel 400 km-re lévő barcikai kórház szervezeti felépítésével ... na mindegy nagy nehezen kiszedtük belőle, hogy hol találjuk akkor az ügyeletet. Ott viszont nagyon kedves volt a doktornő és az asszisztens is. Elmondtam nekik, hogy jártam a miskolciakkal, nagyon ki voltak rajta akadva .... először azt mondta a dokinéni, hogy akkor ír egy beutalót, de aztán meggondolta magát és felírt nekünk egy ecsetelőt, hogy azzal kezeljük Zoé gombásodását. Azt mondta, hogy ezért ne menjünk be Miskolcra, mert ott is csak ezt csinálnák, de rámenne az egész napunk. Még a gyógyszertárral is beszéltek, hogy van-e nekik ez az ecsetelő és hogy megyünk érte. 11-re már a nyaralóban voltunk, megkezdtük a kezelést és mára már Zoé egész jól van, nem üvölti végig a fürdetést és a pelenkázást sem :) Azért ezt szívesen kihagytam volna a nyaralásból.
Szombat délután már nem nagyon csináltunk semmit, összeütöttünk egy jó kis kaját, aztán késő délután még csavarogtunk egyet a környéken, este pedig már pakolásztunk, hogy reggel minél hamarabb el tudjunk indulni. Nekünk még el kellett vinni Zoét anyuékhoz Kalocsára, mert a hetet ugye ott tölti, és utána még vissza is kellett jönnünk Pestre. Szinte az egész napot kocsiban töltöttük, amit Zoé nagyon nehezen viselt, de túléltük :)
Hát így nyaraltunk :) Összességében tényleg nagyon jó volt, jó volt a társaság és sokat csavarogtunk, így meglehetősen tartalmas is telt! És hát végül minden gondunk viszonylag gyorsan és jól oldódott meg! De már tudjuk, hogy ha legközelebb nyaralni megyünk, akkor indulás előtt mindenképpen keresni kell a környéken autószerelőt, illetve fel kell térképezni az egészségügyi ellátást - mondjuk erre gondolhattam volna, de majd ezután előrelátóbb leszek!!!!
Utolsó kommentek