Az elmúlt hetekben újabb ékes bizonyítékot nyert, hogy Zoénál az erőltetésnek semmi értelme - mint ahogy azt az előző védőnőm mindig is szorgalmazta .... Többször is sulykolta hogyan szoktassam a lányomat a "rendes" evésre, bilire, hogy ne nézzen TV-t két éves koráig, hogy ne cumizzon már erre az időre, és hogyan szoktassam az egyedül alvásra - mert annak majd én iszom meg a levét .... És ez most az aktuális téma, mert a többi már értelmét vesztett kérdés ... legalábbis számomra!
Kemény tanulópénz volt, amin megtanultam, hogy nem szabad hallgatnom rá, mert nem veszi figyelembe a gyerekem igényeit .... és ez az evés volt! Nagyon idegtépő út volt, amit bejártunk és csak akkor lett jobb, amikor már a saját - illetve Zoé feje után mentem. Onnantól minden ment a maga útján, azon az úton, ami a gyerekemnek megfelelő volt, abban a tempóban, amit ő diktált és mindenkinek nyugodt lett az élete!
Biztosan kitérne a hitéből, ha tudná, hogy az elmúlt napokban úgy határoztam, hogy egy időre elteszem a bilit. Úgy látom, hogy zátonyra futott az első próbálkozásunk és nem jó úton haladunk. Én hiszem, hogy a szobatisztaság idegrendszeri dolog és gyereknek fejben kell megérnie erre. Zoé még nincs kész erre. Neki számtalan más fontosabb dolga van jelenleg, mint bilizni. Így arra jutottam, hogy nincs értelme a dolognak. Most néhány hónapra elfelejtjük az egészet és majd tavasszal újra előveszem. Illetve majd meglátom az idő múlásával, hogy alakul ez a dolog. Ja és ebben az új védőnőm egyetértett velem :D
A TV-nézés és a cumizás egy olyan téma, amiben soha senkinek a véleményét nem kértem ki és igazából csak magunkra hallgattunk a férjemmel. Ahogy nekünk megfelelt és ahogy mi jónak tartottuk, úgy cselekedtünk és nem gondolom, hogy rossz úton haladnánk. Ebben is vannak szabályok, mint mindenben és ezeket már Zoé is tudja!
És akkor megérkeztünk az aktuális témához az egyedül alváshoz. Azt hiszem ez is egy olyan téma, amiben nagyon megoszlanak a vélemények. Én soha nem kerítettem ennek túl nagy feneket. Imádtam Zoét altatni. Amikor kisbaba volt le se akartam tenni, olyan jó érzés volt, ahogy szuszogott a vállamon vagy az ölemben. A férjem imádta, ha a leányzó a hasán alszik és Zoé is nagyon szeretett ott aludni :D Aztán ahogy nagyobb lett és többet volt ébren, már nagyobb jelentősége volt az altatásnak. De azért ez nálunk sosem volt problémás. Zoé általában elaludt a cumisüvegen és simán le tudtam tenni aludni. Persze előfordult, hogy kellett még egy kicsit babusgatni, hogy aludjon, de ez soha nem volt megterhelő számomra. Szóval igen, ha ragaszkodunk a megnevezéshez, akkor én mindig is altattam Zoét. Mert nekem így volt jó. Változtatni, akkor kezdtem a dolgon, amikor már nekem is terhes volt. Ez úgy nagyjából fél éve kezdődött, valamikor a tavasszal, ha jól emlékszem - azt tudom, hogy az esti mese bevezetésével kezdődött a dolog. Az esti elalvás nagyon hosszúra nyúlt. Már nem aludt el a tejen, azt megitta a mese közben. Utána pedig még nagyon sokáig is képes volt fenn lenni, amit előszeretettel az ölemben töltött el és közben dumált meg miegymás. Mire elaludt én már hulla fáradt voltam, de ugyanúgy vártak még rám az esti teendők. Én egyre fáradtabb voltam és ingerültebb és ez nem jó. A gyereknek sem. Akkor döntöttem úgy, hogy az esti "egyedül" elalvást én fogom szorgalmazni. Anno meg is írtam, hogy kb 3 nap alatt beállt a rendszer és azóta is működik. Mára már oda jutottunk, hogy ő kéri, hogy tegyem be az ágyba. Már jóformán kicsit sem kell babusgatni: vége a mesének, lekapcsoljuk a villanyt, megisszuk a maradék tejet, kapok egy puszit, mutat az ágyra és mondja, hogy "tente baba". :D A délutáni alvással kapcsolatban még nem foglalkoztatott a dolog, mert az nálunk percek alatt megy. Kicsit megbabusgatom és már alszik is. Sőt sokszor azt vettem észre, hogy mire én is végeztem az ebéddel meg az elpakolással, Zoé bealudt a TV előtt :D Viszont ebben gyökeres változás történt az elmúlt napokban. És nem azért, mert én erőltettem, hogy mert Zoé így döntött. Szépen felvesszük a hálószákot lefekvés lőtt, kapok egy puszit és már hallom is" tente baba". És ha a fotelbe akarok még vele ülni, akkor szinte sír, hogy inkább az ágyba tegyem. És minden további nélkül otthagyhatom.
Tudom minden gyerek más. Zoénál egyre inkább beigazolódni látszik, hogy ha megérik egy adott dologra, akkor saját önszántából fogja megcsinálni. Nem kell erőltetni. Emellett nála nagyon is jól működik a következetes nevelés, sok minden kezd már beérni, amiért az elmúlt hónapokban keményen téptem a szám. Nagyon büszke vagyok rá. Én alapvetően az önállóságra igyekszem nevelni a gyerekem, persze az életkorának megfelelően. És nagyon is önálló, néha azt hiszem túlságosan is :D Nagyon büszke vagyok rá!
Utolsó kommentek