Ma egy újabb olyan pillanattal gazdagodtam mint anya, ami mindig feledteti velem ezen szereppel járó nehézségeket. Mert azok ugye vannak. Mert csak az mondja, hogy anyának vagyis szülőnek - mert ne feledkezzünk meg az apákról sem - lenni egyszerű, aki még soha nem próbálta ezt az életet. Na de most nem is erről akartam írni. Bocsi egy kicsit cikáznak a gondolataim. :D Szóval a lényeg a lényeg, hogy időről időre, napról napra mindig vannak olyan pillanatok, amikor az ember tudja, hogy érdemes és hogy megéri és hogy ennél szebb és jobb és tökéletesebb dolog nincs a világon.
Szóval a mostani téma az evés - a régi jó megunhatatlan. De ezúttal csupa csupa pozitív előjellel. :D Mára már szerencsére csak "halvány" emlék, hogy mennyire mennyire de nehezen indult náluk az evés, hogy mennyi nehéz és idegtépő hónapba került mire eljutottunk valahova. És most minden olyan más és annyival könnyebb és néha már komolyan kezdem elfelejteni, hogy is volt régen. :D
Most tehát új időszámítás van az evés terén, immáron tíz hónapja. Hihetetlen. Nincsenek gondok, nem idegesítem magam rajta, hogy mikor és mennyit eszik. Nem stresszelem magam és más sem engem azzal, hogy mennyit hízik a gyerek .... Persze Zoé is nagyon sokat változott ezen a téren. Most már olyan nagy és olyan szépen kommunikál. Már vannak ételek, amiket felismer és már néha választ is. Annyira hihetetlen, és egyben annyira jó is :D Elmondja, ha éhes, ha szomjas, hogy kívánja éppen azt, amit kínálok neki, ha nem akkor mit szeretne enni. Egyszóval minden megváltozott. És jó nézni azt is, hogy örömmel eszik :D
Ma valami hihetetlen dolog történt, legalábbis számomra. Fogalmam sincs, hogy mennyire volt tudatos, amit Zoé mondott, de igazából nem is számít. A lényeg, hogy azonnal könnyeket csalt a szemembe és azok a nehéz emlékek egy pillanat alatt még távolabbinak tűntek. Borsóleves volt az ebéd nokedlivel. Zoé imádja a borsót :) Az első kanál után rám nézett és ezt mondta:
- Óóó, de jó!
Hát kell ennél több :D
Utolsó kommentek