Sikerült ma a magyarországi bürokrácia egy újabb gyöngyszemével megismerkednünk. Ma végre pontot tettünk a lakóhelykérdés végére. Lassan két éve húzódik ez a dolog. Minden szempontból időszerű volt már elintézni ezt a dolgot, hiszen mi Zoéval hivatalosan még Kalocsán laktunk a szüleimnél. Nem túl szerencsés. Zoé születése után az anyai szerep begyakorlása mellett sosem volt energiám még ezzel is foglalkozni. Aztán később mindig találtam valami kifogást, hogy miért nem intéztem még el .... az igazság az, hogy már előre irtóztam a hivatali procedúrától, mert tudtam, hogy nem lesz egyszerű egy kicsi gyerekkel mindent elintézni. Aztán amikor már biztos volt, hogy előbb-utóbb el fogunk költözni, akkor úgy döntöttem, hogy majd csak akkor fogok lakcímet intézni, ha el is költöztünk. Nem állt szándékomban egy éven belül többször végigjárni a tortúrát ....
Az elmúlt hetekben már próbáltam komolyabban tenni az ügy érdekében, de nem sok sikerrel. A többszöri várakozást elkerülendő, mindenképpen beszélni akartam először valakivel, aki megmondja, hogy mi szükséges ehhez. Két hetembe telt mire felvette valaki az okmányirodában a telefont. Ez ma reggel történt. Nagyjából egy óra telefonálgatás után sikerült egy illetékest találnom. Felháborodásomat fejeztem ki neki azt illetően, hogy miért van az, hogy a reggel nyolctól este nyolcig tartó hétfői hosszú ügyfélfogadásra, csak egy és négy óra közé lehet időpontot foglalni. Nem értette, hogy mi ezzel a probléma. Próbáltam rávilágítani a tényre, hogy a kisgyerekes szülőknél ez elég problémás mivel általában ekkor alszanak a gyerekek. És hát valljuk be kisgyerekkel igenis nagy jelentősége lenne az időpontnak, mert tök nagy élvezet egy másfél éves gyerekkel órákat ülni egy zsúfolt váróban és könyörögni neki, hogy próbáljon meg nyugton maradni .... Kérdeztem azt is, hogy nem-e lenne egy másik nap, amikor délelőttre tudnék időpontot kérdni, de kiderült, hogy minden nap csak délután lehet időpontot kérni. Amúgy sorszámhúzás van. Reggel fél nyolckor indítják a gépet (nyolcra az összes sorszám elfogy) ... köszi .... Zoé nyolckor kel ... és nem fogom hatkor felkelteni, hogy fél nyolcra pucparádéban viríthassak az okmányirodában. Na mindegyis végül azt tanácsolta, hogy menjünk be négy körül az okmányirodába, mert fél ötkor újra lehet sorszámot húzni. Így talán el tudjuk intézni a dolgokat. Megkérdeztem, hogy mit is vigyünk magunkkal, illetve, hogy akkor most kell-e a férjem aláírása hogy itt lakhatunk, mivel, hogy ő is tulajdonos. Persze neki mindenképp alá kell írnia mindent. Kapóra jött, hogy apa ma szabin volt, így miután Zoé felkelt testületileg bevonultunk a hivatalba .....
Nem is tudom, hogy jellemezzem a képet, ami fogadott bennünket. Káosz. Igen talán ez elég kifejező. Négy óra volt és dugig volt a váró. Két roppant szimpatikus biztonsági őr próbált a helyzeten úrrá lenni. Kevés sikerrel. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy igen kevés kedvességgel és még kevesebb intelligenciával voltak megáldva ... ráadásul az egyikőjük a két szemével öt fele nézett, ami tovább súlyosbította a helyzetet - lévén, hogy sosem tudtuk éppen kihez beszél. A lényeg, hogy mikor megérkeztünk kaptunk egy cetlit, ami az érkezési sorrendet volt hivatott megörökíteni. Elméletileg ez alapján kaptuk volna a sorszámokat fél ötkor, amikor újra beindítják a sorszámos gépet .... az ötlet nem rossz ... a kivitelezés katasztrofális. Kis családunk a "Lakcím 3 Sebők" titulussal várta a sorát a sorszámhúzó gépnél. Mivel az egyes és kettes versenyző feladta a versenyt mire a sorszámra került volna a sor, így gondolhatnánk, hogy egész jól jöhettünk volna ki a történetből .... de nem így lett. Ugyanis éppen akkor libbent be egy csaj mag egy pasas, akik szintén lakcímet jöttek intézni. A felszólításra, hogy "lakcím", ők szépen tartották a markukat és kaptak is sorszámot .... ???? WTF ??? Mondtam a biztonsági őrnek, hogy ekkor ez most mi??? Én itt dekkolok fél órája a gyerekkel meg a rohadt papírfecniükkel, erre belibben az utcáról X és Y és azonnal sorszámot kap??? Azonnal a kezembe nyomott egy sorszámot és ezzel elintézettnek is tekintette a dolgot. Nagyjából újabb fél óra várakozás után sorra is kerültünk. Kb 10 perc volt az ügyintézés, megkaptuk az új lakcím kártyákat, és az is kiderült, hogy a férjemnek semmit nem kellett aláírnia. Tehát egyedül is el tudtam volna intézni ezt az egészet ... na no comment!!! Hát így lettünk Zoéval hivatalosan is budapesti lakosok.
Amúgy minden ok itthon. Leszámítva, hogy mostanában keveset alszunk, aminek sokszor nem a meleg az oka és nem tudok rájönni, hogy mi. Zoé megint cirkuszol a lefekvés miatt és megint elvárná, hogy karban altassuk ... de már nem akarom visszaszoktatni .... több okból sem. Ez egyik, hogy eléggé nehéz már .... főleg ha beájul ....meg hát különben is ... ne visszafele haladjunk már. Mindenesetre nagy örömmel fogadtuk a tegnap esti kisebb vihart, ami kisöpörte végre a dögmeleget!!! Maradjon is így :D
Tegnap végre eljutottunk a barátnőmékhez. A lányaink egyszerre születtek, fél nap van köztük :D Csak neki van már egy nagyobb fia :) Nagyon jó volt látni őket. Nem nagyon tudunk találkozni, inkább telefonon tartjuk a kapcsolatot. Jó volna többet találkozni, de olyan nehéz összehozni. Jól kibeszélgettük magunkat és hát a gyerekek is nagyon jól elvoltak. Olyan jó volt őket nézni! Remélem a jövőben többet tudunk majd talizni. És hát persze meg van a tegnapi nap termése is ... Zoé elsajátította a "NEM AKAR" igen bosszantó felkiáltást. Tegnap este óta mindre ez a válasz .... ma már nagyjából 500szor hallottam ... ki vagyok tőle ...még nem találtam meg a megoldást, hogyan szoktassam le róla ... de előbb-utóbb révbe érek ... kérdés milyen áron :S
Utolsó kommentek