Hát, aki ismer az tudja, hogy én az a mindent megtervező típus vagyok ... :D Hát ennek megvan a maga előnye és persze hátárnya is. Mondjuk mióta Zoé megvan, azóta jóval több spontanaítást élvez az életem magától érthetődő okokból, de azért nem tudok teljesen kivetkőzni magamból. Szeretem tudni, hogy milyen programokat tudok betervezni egy hétre, hogy mire számíthatok, mit mikor tudok elintézni .... hát ilyen vagyok. És vannak dolgok, amiket pedig jó előre szeretek kitalálni. Most épp Zoé második szülinapja van porondon, ami idén Pesten lesz tartva az én szervezésemben több turnusban :D
Ami egészen pontosan két hónap múlva lesz, ami viszonylag hosszú idő még, de valójában csöppet sem az. Elég csak arra gondolnom, hogy ez a közel két év úgy eltelt, hogy észre sem vettem, akkor két hónap nagyjából két szempillantás alatt itt van :D
Nálunk az a szokás, hogy közös ajándékokat veszünk. Ez több okból is hasznos: egyrészt nem lesz tele a gyerekszoba sok-sok hasznavehetetlen, idegesítő kütyüvel, másrészt így meg tudunk venni olyan értékesebb ajándékokat is, amikre külön-külön senkinek nem lenne pénze. Igazából sosem a pénz számított, meg hogy mennyibe kerül, de ma már egy valamirevaló értelmes játék csillagászati összegbe kerül. És hát egy két éves gyerkőcnek mégiscsak játék dukál a szülinapra :D Igazából én nem szeretek neki ruhát, meg cipőt venni ilyen alakalomra, mert - ugyan ő annak is örül, mert imád öltözködni meg a cipőket -, de mégiscsak gyerek és a játék az játék. Bár valószínűleg előbb utóbb azért kell majd megint költöznünk, mert nem fogjuk tudni hova tenni a játékokat :D Bár valószínűbbnek tartom, hogy egyszer majd összecsomagolom őket és vagy odaadom valamilyen rászorulókkal foglalkozó alapítványnak vagy hazaküldöm anyuékhoz a kupiszobába elraktározni :D
A lényeg a lényeg, hogy napok óta böngészem az online játékboltokat és próbálom kitalálni, hogy mi is lenne a legjobb ajándék a nagylányomnak. És már nemcsak szülinapjára gondolok, hanem a közelgő karácsonyra is, hiszen az egy hónappal a szülinapja után van .... A sok böngészésnek már van eredménye és kezd körvonalazódni, hogy mivel fog bővülni a repertoár az idén :D Már a büdzsé is felállt nagyjából és úgy néz ki, hogy mindent meg is tudunk venni, amit kitaláltam.
....
Nos mióta megírtam a bejegyzés első felét, eltelt egy nap .... nagyjából ... és az igazság az, hogy tele van a t**** az egésszel. Elment a kedvem mindentől. Kezd elegem lenni abból, hogy nekem mindig mindenkire tekintettel kell lennem, hogy nehogy valaki megsértődjön, mindenkinek a kedvében járni .... hogy nekem kell minden harmadik hétvégén - van amikor sűrűbben - összepakolni a családom, és hazamenni, mert állítólag ez így egyszerűbb - igen, KINEK??? Mert nem nekem ... és ezt csinálom már évek óta, csak azóta van egy lányom és már sokkal nehezebb .... és alig várom már azt az időt, amikor ketten lesznek és majd két gyerekkel kell ugyanezt csinálnom .... és aztán hallgatni hol az egyik hol másik családtag szemrehányását, hogy ide meg ide soha nem megyünk ....mert nekünk két nap alatt az összes pereputtyot végig kell látogatni, cígölni mindenhova a gyereket, a cuccainkat ... olyan emberek "társaságát" élvezni, akik egyébként szarba se vesznek, de mégis jó pofát vágok hozzá, mert tekintettel vagyok a családomra!
Szóval eldöntöttem, hogy a következő szülinap, amire hajlandó vagyok a családot összekovácsolni az a következő gyerekünk első szülinapja lesz, mert az egy nagy élmény, de ennyi, befejeztem ... Elegem van abból, hogy én töröm magam - hol így, hol úgy, hol vendégeket várva, hol családot utaztatva - azért, hogy a kedves mindenki meg tudja köszönteni a gyerekemet. Majd ezután, ha valaki fontosnak érzi, hogy felköszöntse, akkor méltóztatik tenni érte .... Ennyi!
Utolsó kommentek