Ez az időszak nem volt túl egyszerű számunkra, főleg Zoé számára. Sajnos nagyon sok jönni-menni, elintéznivalóval járt ez az egész tortúra, főleg mivel eléggé szűkös volt az idő. Szűk egy hónap alatt kellett mindent elintézni, felújítani és ez rengeteg mászkálással járt, ahova Zoét is mindig magunkkal kellett cipelnünk. Eleinte még élvezte, hogy mindig megyünk valahova, de aztán a vége felé már láttam rajta, hogy marhára a háta közepére kívánja már az egészet és hagyjuk már békén.
Nyilván ebből kifolyólag időm sem volt rá annyi, amennyit ő igényelt volna, és hát sajnos a folyamatos stressz miatt a türelmem is előbb elfogyott, mint úgy általában. Nagyon sajnáltam szegényt, de csak az lebegett a szemem előtt, hogy végülis miatta csináljuk, hogy neki és persze nekünk is kényelmesebb legyen az életünk.
Szóval a munkálatok haladtak szépen előre, úgy nézett ki, hogy mire költözni kell addigra minden a helyére is kerül. Végül többé kevésbe így is lett. A tényleges költözésre végül július 12-én került sor, de addigra már effektíve csak a bútorok maradtak, mivel az előtte való napokban már mindent szépen apránként áthordtunk és a helyére pakoltunk. Zoét júli 7-én szombaton elvitték anyósomék, hogy a költözés alatt ne legyen útban, illetve hát persze neki is jobb volt így. Nagyon jól érzete magát a mamánál, nem sírt utánunk és minden rendben volt. Sokat pihent, jókat aludt :) Mi pedig tudtuk csinálni a dolgunkat. Anyukám jött csütörtökön segíteni a költözéskor és itt is aludt, így még pénteken is volt segítségem, aminek nagyon örültem, mert nélküle lehet, hogy még most is pakolnék. Összességében eléggé gördülékenyen zajlott a költözés, persze azért akadtak problémák ....
Van néhány "mester"-munka, amivel nem feltétlenül vagyunk 100%-ig megelégedve, de nem fecsérelnék erre már több szót. Túl tettem magam rajta, persze eleinte nagyon ideges voltam ezek miatt, de most már nem foglalkozom vele, örülök, hogy sikerült időben elkészülnünk és beköltözünk. De azért van pozitív is, amit szeretnék megemlíteni. Ez pedig a KONYHA!!! Igen nagy betűkkel, mert ez tényleg konyha :) Az első olyan, amit tényleg konyhának lehet nevezni és olyan, amilyennek megálmodtam és hát a kivitelezés .... na azzal 200%-ban meg vagyok elégedve. Szóval, ha valakinek a jövőben asztalos kellene itt Pesten, akkor szóljon és megadom a számukat. Ár-érték arány 100%!
A nagyobb probléma az, hogy a mai napig nem jöttek meg a beltéri ajtók, lassan három hetes csúszásban vannak ... és hát még mindig nem tudnak biztosat ígérni ... kicsit elegem van belőlük, mert ugye addig a szegőléceket sem tudják letenni. Tehát egyszer még mindent el kell tologatni. Nagyon szerettem volna, ha a héten mindent meg tudunk csinálni, mert Zoé most anyuéknál nyaral és így nem "akadozna". De elég kicsi az esély rá, hogy minden a helyére kerüljön. Közben kívülről szigetelik a házat. Az sem halad úgy, ahogy azt mi elképzeltük. Gondoltuk, hogy mire hazaérünk nyaralásból addigra a nagyja már készen lesz. Hát nem így történt, abban reménykedek, hogy mire Zoé hazajön addigra a zajos-fúros résszel végeznek. Bár azért azon az oldalon, ahol a hálószoba ablakok vannak, már végeztek. Szerdán jön Á. és visszateszi a redőnyöket! Az már egy fokkal jobb lesz.
Nos itt tarunk most. Élvezzük az új lakás adta új tereket, még pakolászunk, próbáljuk mindennek megtalálni az ideális helyét, bár azért többé kevésbé már minden a helyére került. Még ezután jön egy-két tisztasági beavatkozás: ha felkerültek a redőnyök, akkor azokat az ablakokat meg is lehet pucolni, illetve oda végre fel tudom tenni a függönyöket.
A lakásról még nincsenek képek, majd ha fenn lesznek az ajtók, de azért hoztam egy videót Zoéról, amint elfoglalja az új szobáját. Nagy meglepetés volt neki. A hatalmas festett falat a Hugomnak köszönhetjük, aki három nap alatt varázsolta oda azt a sok-sok szépet, amiért Zoé a mai napig rajong! Köszönjük!!!
Utolsó kommentek