Apával tegnap estére kimenőt kaptunk :) Na nem ilyen ereszd a hajam hajnalig mulatozós iszom-iszom bulira kell gondolni .... Ez csak egy amolyan összeűlős vacsorázós beszélgetős este volt a tűzoltókkal. Apa szolgálati csoportja szervezte és ez most kivételesen páros esemény volt - nem amolyan kanbuli :)
Tavaly - lévén, hogy előtte néhány héttel szültem - nem voltam jelen. De idén már nagyon szerettem volna elmenni. Vágytam egy kis kimozdulásra, felnőtt emberek társaságára, beszélgetni értelmesen - nem csak gagyogni :) -, érzeni, hogy azért az IQ-m talán mégsem gyök kettő ... :S Szóval minden adott volt, a kérdés csak az volt ki legyen a gyerkőccel??? Na de amilyen gyorsan jelentkezett a "probléma", olyan gyorsan meg is oldódott. Felhívtam a drága jó anyukámat, hogy nem tudna-e csütörtökön felutazni a nagyfaluba és vigyázni az egy szem unokájára?! És szerencsénk volt! Anyu pont csütörtök-péntek nem dolgozott és persze azonnal igent is mondott. Így anyának és apának végre alkalma volt egy olyan igazi felnőtt kimozdulásra!
Anya csütörtökön fél kettő fele érkezett. Zoé épp aludt. Mi megebédeltünk, beszélgettünk egy kicsit. Aztán a kiscsajom is felkelt és nagyon örült a mamának. Szinte azonnal a nyakába borult és az uzsonnát is már a mamival ette meg :) Mi is elkészülődtünk apával, mert ötre mentünk, de előtte még be kellett ugranunk egy-két helyre, hogy a megrendelt karácsonyi ajándékokat összeszedjük :) Miután minden megvolt, elindultunk az étterembe, ami nagyon hangulatos volt, leszámítva, hogy este mikor megjött az idő egy kicsit beázott itt-ott :) A kaja nagyon finom volt és nagyon jól is éreztük magunkat. Jókat nevettünk, sztoriztunk - vagyis inkább a fiúk sztoriztak :) - de hát ez már csak így megy a tűzoltóknál :) Igazából este 11kor már itthon is voltunk, de azért minden nagyon szuper volt és jó volt egy kicsit kimozdulni!
Zoé nagyon jól elvolt a mamával. Délután sokat játszottak és Zoé a fürdés után nagyon gyorsan elaludt. Ma reggel menetrendszerűen kelt és délelőtt is a mamával volt, mivel nekünk apával ügyes-bajos hivatali dolgokat kellett intézni. Az igazság, hogy kihasználtuk a kínálkozó alkalmat, hogy nem kell a leányzót mindenhova magunkkal cipelni, hanem van aki vigyázzon rá. Még egy kis sétára is futotta délelőtt a nagy rohanásban. És most ideért a vihar .... Zoé tök kész van ... ettől meg én vagyok tök kész .... alig aludt és mióta fenn van gyakorlatilag csak sír .... kissé unom már ... nem tudok vele mit kezdeni ... remélem holnap már nem lesz ennyire nyűgös!!!! A mai délutánt meg majdcsak túléljük valahogy .... végülis mindjárt 8 óra :S
Na most mennem is kell, mert úgy látom újabb síróroham jött rá szegénykémre! Bárcsak el tudná mondani, hogy mi baja van!!!!
Utolsó kommentek