... mármint a napirendünk! Alapvetően nem vagyok híve a szülői beavatkozásnak a napirendet illetően. Mindig is úgy gondoltam, hogy majd a gyerek kialakítja szépen lassan magának úgy, ahogy neki jó, ahogy az ő igényeinek megfelel. Azt nem mondom, hogy az elmúlt egy évben soha nem kerítettem sort bizonyos dolgok szoktatására, napirendbe illesztésére. De ezekben mindig szem előtt tartottam Zoé igényeit. De múlt hétvégén eljött egy pont, amikor már muszáj volt közbelépni és új irányba terelni a kicsi lányunk.
Már egy pár hete szenvedtünk az esti elalvással. Ennek az az egyszerű oka volt, hogy Zoé - mivel még napi kétszer aludt - délután képes volt úgy beájulni, hogy nekünk kellett felkelteni, hogy este azért le tudjuk tenni aludni. De persze ettől függetlenül így is nagyon nehezen ment az elalvás. De mivel délelőtt is másfél órát aludt, ezért úgy gondoltam, hogy biztos nem bírná ki ebéd utánig, hogy csak egyet aludjon. Az érem másik oldala meg, hogy azért alszik délelőtt is, mert egyre később fekszik este és ezáltal egyre kevesebbet is alszik. Mert ugye reggel nem alszik tovább csak azért mert később feküdt le ... szóval ez egy olyan ördögi körnek tűnt. És én eleinte úgy voltam vele, hogy majd ez is megváltozik, ha a kishölgy úgy gondolja, hogy itt az ideje. Igen így gondoltam. Egészen múlt hét vasárnapig! Történt ugyanis, hogy szombat este még fél 10kor is ugrált az ölemben és mondta a magáét. Na ekkor döntöttem úgy, hogy ez már tarthatatlan így. Én egyre később feküdtem le, egyre nehezebben aludtam el és egyre nyúzottabb voltam napközben. Szóval vasárnaptól elkezdtem Zoé átszoktatását a napi egyszeri alvásra.
Nem számítottam túl sok jóra. Pláne ebéd terén! Amilyen rossz evő Zoé, gondoltam biztos nem fog sokat segíteni rajtunk, ha hulla fáradtan esünk neki az evésnek. Valójában viszont a dolog sokkal könnyebben ment mint azt én gondoltam. Zoé nagyon jól bírja délelőtt. Jó persze vannak még kisebb hullámvölgyek, amikor nyűgös. Hiába no a biológiai óra működik, tudja ő, hogy ilyenkor aludnia kellene. De ilyenkor mindig igyekszem kitalálni valami jó kis elfoglaltságot. Eddig a séta volt az - most átettem az ebéd utáni sétát délelőttre. Ennek mondjuk én személy szerint annyira nem örülök. Egyrészt mert délelőtt még sokkal nyirkosabb az idő és hidegebb. Másrészt nekem is át kellett szerveznem egy csomó dolgomat! Most meg már az időjárás olyan, hogy képtelenség kimenni. Mondjuk azt találtam ki, hogy ha végképp olyan az idő, akkor átsétálunk a Pólusba és ott "szabadon engedem", úgyis imád ott a sok ember között rohangálni és produkálni magát! Így a legegyszerűbb lekötni őt :) Ha meg valami miatt mindenképpen beszorulunk a lakásba, akkor meg majd kitalálok valamit. Igazából ez az átállás az első pár napban mind a kettőnket megviselt kissé. Először az alvás időtartama miatt. Az első két napban csak másfél órát aludt. Ehhez van szokva. Aztán egy kicsit többet. Aztán volt két nap, amikor majdnem három órát aludt. Aztán megint egy nagyon rossz, amikor csak egy órát. Ma például két órát aludt. De ezzel úgy vagyok, hogy majd kialakítja magának, hogy mennyi alvásra is van szüksége. Igyekszem türelmes lenni, mert tudom, hogy neki is szoknia kell még az új felállást. Ha keveset alszik akkor persze este fürdés előtt már nagyon nehéz vele, mert nagyon fáradt és nyűgös. De úgy gondolom, hogy néhány hét alatt be fog állni minden. A legrosszabb a dologban, hogy általában ebéd közben éri utol a vég. Szegény majd elalszik evés közben, kicsit nehéz fenntartani a figyelmét! :) De azért ez is egyre jobban megy :) Ma már tök jól megebédelt és nem is nagyon látszott rajta annyira a fáradtság. Viszont amint elfogy a kaja és a tányér a mosogatóba kerül, azonnal magához tér a kiscsaj. És újra rohangál egy kicsit. Ezt nem bánom. Legalább rokkan a kaja alvás előtt :)
Na de a legjobb a dologban, hogy este nem kell ám szenvedni, hogy lefeküdjön aludni :) Gyakorlatilag mire elfogy a tápszer a cumisüvegből már horpaszt is :) Egészen pontosan 20:20kor már alszik is :)
Igazán amúgy most én nem tudom mit kezdeni a napjaimmal. Eddig ugye mindennek megvolt a helye, mit mikor csinálok. Tök kiszámítható volt minden napunk. Persze az is, hogy Zoé mennyit alszik. Most kicsit minden olyan kusza. De azért már alakul. Ez is könnyebb lesz, ha már minden szépen kialakul és elrendeződik. Addigra anya is újra megtalálja a helyét a dolgoknak!
Utolsó kommentek