Biztos mindenkinek vannak tök konkrét elképzelései, hogy mit hogyan fog csinálni, ha lesz gyermeke. Na hát ezzel mi is pont így voltunk! :D Aztán persze megszületik az a kis csöpség, mindenkit levesz a lábáról és persze már semmi nem úgy van, hogy azt elterveztétek ....Mi például ezt az alvás dolgot toltuk el. Mármint azt, hogy Zoénak effektíve sose kellett egyedül elaludnia. Mikor megszületett, akkor nem voltam képes letenni :) Valami hihetetlen boldogság öntött el, mikor ott szunyókált az ölemben vagy a vállamon. Aztán mikor nagyobb lett, akkor sem volt sosem gond, mert Zoé általában mindig cumisüvegen aludt el, mindig evés után ment aludni. Aztán később sem volt különösebb probléma, mert a jól kialakított alvási rituáléknak köszönhetően mindig tudta, hogy mikor megyünk aludni. Befeküdt az ölembe, ivott egy kicsit, aztán lecsukta a szemeit és gyakorlatilag pár perc múlva már aludt. Nálunk azzal sem volt sosem gond, hogy felébredne arra, hogy letesszük. Így különösebben nem foglalkoztam ezzel az egyedül elalvás kérdéssel. Egészen mostanáig. Ugyanis Zoénak kezdett újabban szokásává válni, hogy tök jól elvolt az ölemben, nézelődött, játszott az arcommal, aztán mikor már azt hittem, hogy alszik, és elindultam volna vele az ágyához, akkor persze azonnal kinyíltak a szemei, hogy ő már pedig nem alszik .... és ez kezdett rendszeressé válni! Nem mellesleg az igazsághoz hozzátartozik, hogy Zoé egyre nehezebb és már nem feltétlenül esik jól órákon keresztül tartogatni.
Így apával arra a közös elhatározásra jutottunk, hogy kicsit bekeményítünk és megpróbáljuk rászoktatni egy szem gyermekünket arra, hogy egyedül is el kell tudni aludni. Most az esti elalvás van porondon, a délutánival még várok. Egyszerre elég egy kihívás :) Én két hetet adtam a csajszinak, a férjem azt mondta pár nap alatt minden simán menni fog. És neki lett igaza. Az első két éjszaka nagyon gáz volt, sokat sírt. Többször bementem, megsimogattam, adtam neki puszit, de nem vettem ki. A harmadik éjszaka már sokkal könnyebben ment, volt egy kis írás, de szinte alig. És már aludt is! Aztán tegnap nem volt ilyen gond, mert nagyon keveset aludt délután, így nagyon hamar beájult! Az igazi főpróba ma este volt. Megitta a tejet, kicsit még pihenhetett az ölemben, aztán kapott egy jóéjt puszit, letettem az ágyába és kijöttem. És vártam a fájdalmas sírást. De nem jött. Hallottam még egy darabig, hogy matat, de aztán egyszer csak néma csend lett. Elaludt.
Persze nem gondolom, hogy ez már mindig így lesz, de most már tudom, hogy megy ez csak akarni kell :) És persze ez nem jelenti azt, hogy ezután mindig hagyom sírni. Sose szoktam, kivéve a hisztit!!! Ha éjszaka sír, akkor is mindig bemegyek hozzá és megvigasztalom és ha másképp nem megy, akkor ücsörgök vele a fotelben, amíg vissza nem alszik. De ez teljesen más lapra tartozik. Mert olyankor tudom, hogy valami baja van!
Utolsó kommentek