A bejegyzés dátuma: 2011.10.05.
Az elmúlt hét a járás gyakorlásának jegyében telt. Zoé egyre többet próbálkozik egyedül menni. A lakásban szinte már nem is engedi, hogy vezessük. Ha seggre esik, akkor elmászik a legközelebbi kapaszkodóig, feláll és újra próbálkozik. Szerencsére olyan nagy esések nem voltak. Sőt mostanában arra lettem figyelmes, hogy ha érzi, hogy az egyensúlya már nem oké, akkor egész óvatosan tud leülni megelőzvén ezzel a nagyobb eséseket. Mindenesetre ezt biztatónak tartom, remélem megfontoltabb lesz lassacskán, mert az elején nagyon kis hebrencs volt és féltem, hogy előbb utóbb ennek rossz vége lesz. Bár tudom, hogy mindentől nem fogom tudni megóvni és túl kell esni az első nagy eséseken, de persze az ember szeretné ezeket elkerülni!!!
Tegnap ebéd után lementünk egy kicsit a játszóra. Hintázni indultunk, de persze mióta két lábon járva sokkal érdekesebb a világ, azóta a hintázás kevésbe bizonyul érdekesnek és úgy nagyjából öt perc után ki akart szállni. Ezért sétálással töltöttük az időt. Csak az egyik kezét engedte fogni és hihetetlen gyorsasággal - vagy inkább kapkodással közelített mindenfelé, ami érdekelte :) Minden babához, kisgyerekhez, bácsihoz, nénihez oda kellett mennünk. De az az igazság, hogy egy kis idő után már nagyon ügyesen ment a sétálgatás, szépen pakolgatta a kis lábait a szandijában és próbált egy-két lépést tenni egyesül is. Bár ennek azért mindig seggre huppanás lett a vége, de persze ez nem törte le a lelkesedését! Úgy látszik hamar megszokta a cipő viselésének érzését és nem gátolja a járásban!
Hétfőn nem kis utánajárássál beszereztünk Zoénak egy zárt cipőt. Ebben még csak az üzletben járt - bár hozzáteszem már akkor is nagyon ügyesen, tegnap még melegnek találtam az időt ahhoz, hogy zárt cipőt vegyen, de valószínűleg a hétvégén felavatásra kerül, mivel jön a hűvös idő. (Megjegyzés: A cipővásárlási tortúránkról szóló bejegyzésem végül a saját nyugalmam érdekében töröltem, mert kaptam néhány nagyon durva és sértő levelet. Az okát sajnos nem értem, mert úgy gondolom, hogy nem mindenki születik úgy, hogy azonnal meg tudja állapítani, hogy egy 10 hónaposnak mekkora és milyen cipő kell, és hogy mindenki elsőre gond nélkül rá tudja adni a cipőt mindenféle nehézségek nélkül egy közreműködésre abszolút alkalmatlan gyerekre. De nyilván velem van a gond és csak én lehetek ennyire béna és tudatlan .... )
Zoé végül tegnap majd másfél órát töltött sétálgatással, egy két kisebb szünet erejéig! Egész szép hosszú távokat tud már megtenni úgy hogy csak az egyik kezem fogja. Bár az irányokkal vannak még gondok, mert persze ő mindig arra szeretne menni, ahol számára valami roppant érdekes dolgot fedez fel. Ez a hazafelé úton okozott nagyobb gondot, így félúton kénytelen voltam a babakocsiba paterolni szegénykémet, mert Zoé mindenfele szeretett volna menni csak előre nem :) Meg egy kissé már nehézkesnek bizonyult a kocsit is tolni és a gyermekemet is irányban tartani. Arról nem is beszélve, hogy az egész járdát - ami eléggé széles - elfoglalta a babakocsi - anya - Zoé, a kis Tipegő triónk.
Mindenesetre nagyon büszke vagyok az én ügyes kicsi Tipegőmre. Napról napra egyre jobban megy neki az a járás dolog és egyre jobb az egyensúlya is. Már a lakásban egy kézzel kapaszkodva mindenhova elsétál - a bútorok mellett, a fal mellett, és két bútor között már egész ügyesen meg tudja tenni a távot :)))
Az értelme is egyre jobban kinyílik. Úgy veszem észre, hogy kezdi megérteni mit jelent a "LASSAN" :) Nyilván mindenkinek kezdene derengeni, ha napjában 400szor hallaná :)
Izgatottan várom a folytatást, mikor fog ténylegesen elindulni egyedül. Illetve felállni kapaszkodó nélkül!
Utolsó kommentek