A bejegyzés dátuma: 2011.06.14.
Igyekszünk Zoét minél többször elvinni a nagyszülőkhöz, hogy őket is szokja. Sajnos a távolság miatt ez nem túl egyszerű, mindkét nagyszülő 120 km-re lakik ... Viszont az utóbbi másfél hónapban nagyon sokat voltunk otthon ilyen-olyan családi-baráti okokból kifolyólag. Zoéval soha nem volt gond, mindig tök jól elvolt, evett, aludt, gyakorlatilag bárkinél megmaradt.
Május 28án és június 4én lagzisok voltunk apával, ezért Zoé a férjem szüleinél aludt, mi pedig a szüleimnél. Illetve Zoé és én a lagzik közötti egy hetet a szüleimnél töltöttük, hogy ne kelljen annyit utaznunk. Az első lagzi alkalmával még nem volt semmi gond. Aztán jött az egy hét anyuéknál. Kedden este már nem tudta anyu megfürdetni, pedig ha náluk vagyunk mindig anyu szokta fürdetni ... Szóval kedd este már nekem kellett megfürdetni. Akkor még csak a fürdetéssel volt gond. Aztán jött a következő lagzi, kivittük anyósomékhoz este. Letettem aludni vacsi után, de ahogy az ajtó felé indultam, azonnal felkapta a fejét és elkezdett sírni, a szívem szakadt meg.
Aztán hazajöttünk és semmi gond nem volt vele, evett, aludt, mosolygott, ment minden a megszokott kerékvágásban. Majd eljött a múlt hétvége. Az unokatesóm ballagott és ismét hazamentünk. A hétvégén már sokkal rosszabb volt a helyzet, anyu már sem elaltatni, sem megetetni nem tudta, mindent csak anya ....
Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön ez az idő.... úgyhogy most elkezdjük a szoktatást a nagyszülőkhöz. Augusztus elején szeretnénk apával három napra megpattanni a házassági évfordulónk alkalmából. Akkor lesz először nélkülünk hosszabb időre anyuéknál. Hát bevallom kissé tartok tőle, de muszáj lesz nekiállni a szoktatásnak, mert később szeretnénk majd hosszabb időre is a nagyszülőknél hagyni. Illetve bármikor alakulhat úgy, hogy szükség van a segítségükre és nem szeretném, ha Zoé nem maradna meg náluk. Biztos nem lesz egyszerű.
Utolsó kommentek