A bejegyzés dátuma: 2011.04.26.
Most már lassan egy hónapja tart a kálváriánk az evéssel. Az egész kb akkor indult, amikor elkezdtük a hozzátáplálást a gyümikkel. Zoé drágám hirtelen átállt a napi hat étkezésről a napi négyre, ami még nem is lett volna gond. Eleinte minden szép volt meg jó, evett és ízlettek neki a gyümik is.
Ezen felbuzdulva én úgy gondoltam, hogy ha ennyire ízlik neki a gyümölcs, akkor miért ne ehetne annyit amennyit szeretne önálló étkezésként. Ezért én nem kiegészítésként adtam neki - mert amúgy sem kellett neki úgy - hanem effektíve beiktattam egy ötödik étkezést, a tízórait. Az én kicsikém falta a barackot, meg a sütőtököt minden tízórai alkalmával. Egy pár napig nem is volt ezzel gond, de aztán kezdődtek a gondok, hogy nem volt hajlandó fürdés után vacsizni. Sőt az igazság az, hogy 5kor evett, fél7 - 7kor beájult és nem is kelt volna fel, ha mi fel nem keltjük fürdeni. Aztán amikor a főzelékkel kezdtünk próbálkozni egyre rosszabb lett. Lassan már a tápszert sem volt hajlandó megenni. Minden étkezés egy merő rémálom volt, sírtunk Zoé is meg én is. Az első mélypont kb másfél hete volt. Épp aznap akartunk hazamenni Kalocsára, Hajnalban kelt fel enni, fél 5kor. Evett valamennyit, de azért nem voltam hasra esve tőle .... aztán a gyümölcsöt úgy ahogy megette, de közel nem olyan jóízűen, mint korábban. Aztán jött volna az ebéd ... alig bírtam rávenni az evésre, amit megevett ki is büfizett. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Szerettünk volna hazaindulni, de nem akartunk addig, amíg a pici nem evett. Peti felhívta a gyerekorvost, hogy most mi legyen. Ő azt tanácsolta, hogy várjunk hétfőig (ez csütörtökön volt), akkor adjunk neki enni, amikor kér, és ha hétfőig nem javul a helyzet akkor hívjuk vissza. A hétvégén úgy, ahogy normalizálódott a helyzet, de nehezen indult minden evés ....
Akkor azt hittem, hogy most majd minden helyre jön és biztos csak a foga miatt volt. De persze nem így lett. Visszajöttünk Pestre és kezdődött minden elölről. Az újabb mélypont húsvét vasárnap volt. Egész délután nem volt hajlandó enni .... én meg átbőgtem az egész délutánt, hogy miért nem eszik. Miért van az, hogy sosincs étvágya, valami baja van? Mondjuk volt egy kis torokgyulladása a múlt héten, de érdekes, hogy aznap mikor belázasodott és be kellett vinni a dokihoz, akkor nagyon szépen evett. Szóval a torokfájás kizárva, különben is már tök jó volt. Aztán arra gondoltam, hogy mivel köhögött egy kicsit, lehet, hogy megint lappang benne valami és ezért nem eszik. Na mindegy, szóval vasárnap estére sikerült magamat megint idegileg kicsinálnom .... És akkor jött az én drága Uram :) Ő szolgálatban volt, így csak telefonon tudtam neki elsírni, hogy egész nap szenvedek a gyerekkel, mert alig eszik valamit és ami a legrosszabb, hogy inni sem hajlandó. Peti egyik kollégájának a felesége védőnő és felhívtuk. Tök rendes volt ahhoz képest, hogy az ünnepek kellős közepén zavartuk. Egy jó órát beszélgettem vele és tökre szeretném, ha ő lenne a védőnőm! Hosszas beszélgetés után végül megnyugtatott és rávilágított egy nagyon fontos tényre, amiről nekem a saját védőnőm sosem beszélt. Zoé négy hónapos korára megduplázta a születési súlyát, amit a babák hat hónapos korukra szoktak. Azt mondta, hogy emiatt ne csodálkozzak, ha most kevesebbet eszik. Emellett hagyjam abba, hogy írom hogy mikor mennyit eszik a gyerek. Szerinte ez egy óriási hiba volt a védőnőmtől, mert ebbe zazultam bele. Ő mindig megmondta, hogy mennyit kell ennie a gyereknek és soha nem evett annyit.
Aztán mind a ketten arra a megállapításra jutottunk, hogy lehet, hogy korai volt megkezdeni a hozzátáplálást, de mivel nem eszi szívesen a tápszert, ezért nem tanácsolja, hogy abbahagyjam.
Szóval a végkövetkeztetés az volt, hogy fogadjam el, hogy a gyerekem ilyen evő és kész és ne görcsöljek azon, hogy mennyit eszik, addig amíg egészséges, fejlődik, jó kedve van :) Ő mondta ezt a nagyon helyes mondatot is: "Mindenki annyit kap a sorstól, amennyit el tud viselni. Valószínűleg én ezt el tudom viselni, még akkor is ha most úgy gondolom, hogy nem így van." Illetve még annyit javasolt, hogy legyek kreatív és próbáljak meg új dolgokat kitalálni, hátha egyszer sikerül eltalálni, hogy mi jó a gyerekemnek. Előbb utóbb úgy is meg fog enni valamit és addig biztos, hogy nem fog éhen halni, ha kap enni amikor kér, mindegy, hogy az mikor van :)
Most a héten szünetet tartok a hozzátáplálásban, hagyom, hogy Zoé újra kitalálja a napirendjét. Azért mindig küzdünk egy kicsit, hogy egyen :) De azért jobb és nem idegesítem magam és nem írom, hogy mikor és mennyit eszik!!!!
ÉS KÉSZ AZ ÚJ HADITERVEM IS, AMIT A JÖVŐ HÉTEN INDÍTOK :) hátha ez most majd bejön. Egyenlőre nem árulok el többet, mert nem akarom elkiabálni, de mindenképpen beszámolok majd a végeredményről :)
Utolsó kommentek