A bejegyzés dátuma: 2011.10.13.
Zoé nemcsak a járás terén mutatott az utóbbi időben hatalmas fejlődést! Nagyon kis okoska lett! Persze tudom én elfogult vagyok, de ez most tényleg így van! Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött az értelme!
Korábban úgy vettem észre, hogy hiába mutogatom neki az etetőszéket, különösebb jelentőséget nem tulajdonított neki. Mostanában viszont egyértelműen tudja, hogy az étkezéshez kell kötni azt a sárga izét. És ezáltal már tudja jelezni, hogy kér-e enni vagy sem. Ha éhes általában ugrál a térdén és tapsol. Ha nem éhes akkor ott szokott hagyni az etetőszékkel együtt :) Ez sokban megkönnyítette az én életem is. Végre egyértelmű mindkettőnk számára mikor van itt az étkezés ideje és nincsenek viták, találgatások!
Már vannak bizonyos játékok, amiket felismer és megtalál :) Van egy kis babzsák kutyusa, ami még a hugomé volt. Nagyon szereti. Ha megkérdezem tőle, hogy hol a "vau-vau", akkor odamegy a játékos ládához és addig túrja, amíg meg nem találja. Amikor megkaparintja boldogan emeli magasba és teli szájjal vigyorog. Tegnap mutattam neki a kis maciját: Ő itt Brumi. Ma már ezt a játékot is elsőre megtalálta! Ma Zümivel folytattuk. Kíváncsi leszek holnap vajon Zümit is megismeri-e ?! :) Szerintem biztos! Hihetetlen milyen gyorsan tanul.
Felismeri a babát. Valamelyik nap jöttünk fel a lifttel. Apa tartotta Zoét. A hirdetések között volt kinn egy, amin volt egy baba. Apa megkérdezte Zoét: Hol a baba kicsim??? És Zoé azonnal megmutatta, vagyis megsimogatta.
Van két formabeillesztős játéka. Eddig úgy "játszott" vele, hogy kiborította a tartalmát a parkettára, a darabjait rendszerint rágta, a dobozt pedig csapkodta a földhöz. Néhány napja viszont azt játssza, hogy visszapakolja a formákat a bödönbe. Még leginkább belevágja, de van hogy tök ügyesen belepakolja. Ez annyira megtetszett neki, hogy nemcsak a formákat pakolja bele, hanem bármit, ami a keze ügyébe kerül :)
Nagyon jól tudja magát szórakoztatni. Keres valamit, amivel jól el tud molyolni. Leül és a lábaival körbe-körbe forgatja magát a fenekén a saját tengelye körül és ettől nagyon boldog. Meg tudnám zabálni.
Már kiválóan megy a pápá (integetés) és a tapsi-tapsi. Nagyon ügyesen tapsol. És boldog boldogtalannak integet egyfolytában! :)
Most már sokkal jobban el van egyedül és sokkal szívesebben játszik. Persze nem állítom, hogy nem szeret állandóan láb alatt lenni. De ilyenkor már nem az van, hogy nyüsszög, hogy vegyem fel, hanem felfedez. Aminek persze nem mindig örülök, de most ennek van itt az ideje!
A héten bibiket is gyűjtünk .... sajnos be kell valljam, hogy ezek nagyobb része sajnos az én figyelmetlenségem és óvatlanságom miatt történnek. Mindig megpróbálok 100%-ig odafigyelni, de nem mindig jön össze. Valamelyik nap például rányitottam a fürdőajtót .... mielőtt kijöttem még a szobából hallottam a hangját apáéval együtt. Sajnos nem számoltam a gyorsaságával .... lendületből nyitottam az ajtót és szegénykém pont ott volt. Nagyon megütöttem a kis fejecskéjét. Szerencsére nyoma nem maradt, csak a lelkiismeret furdalásom mardosott egy kicsit. Pedig már megszoktam, hogy óvatosan jövök ki, mert rendszerint odamászik, ha látja, hogy valaki bement. De mivel most bentről hallottam a hangját, így nyugodt voltam, hogy biztos nincs ott .... hát tévedtem ...
Aztán tegnap este leesett a pelenkázóról. Na ettől sokkal jobban kibuktam, mint attól, hogy rányitottam a fürdőajtót ..... Mikor apa otthon van este mindig ő fürdeti Zoét. Ilyenkor tök jól megvan a szereposztás. Anya vizet enged, mindent elő és kikészít, apa pedig vetkőztet, fürdet és öltöztet. Viszont mikor apa nincs otthon, akkor kicsit nehezebb mindent egyedül. Pláne, hogy Zoé már nem képes nyugton lenni 30 másodpercig sem. Eddig legalább a fürdési rituálékat tök nyugton viselte, mert tudta, hogy jön az esti fürdés és azt nagyon szereti. De tegnap este folyamatosan pörgött-forgott, mint a sajtkukac. Nem bírtam vele ... egy percre elfordultam, hogy levegyem a polcról a babaolajat és a vattakorongot és már halottam is: PUFFFF .... nagyon megijedtem ... ő is .... nagyon sírt .... többször "átvizsgáltam" fejét, hátát, kezét, lábát ... hátha ... de szerencsére nem lett semmi baja .... nagyon bántott a dolog. Szerencsére Zoé hamar megnyugodott.
De ha ez az elmúlt pár nap nem lett volna elég ..... ma ebéd után lementünk Zoéval a piacra és természetesen hintázni és sétálni. Gyorsan elintéztük a bevásárolni valót és célba vettük a játszóteret. Persze a hintázásból két perc elég is volt. Már kéredzkedett ki, hogy ő sétálni akar. Már az elején nagyon fel volt bátorodva. Ment mint a mérgezett egér. Nagyon be volt indulva, ahogy a keresztlányom mondaná. Sétáltunk körbe-körbe, amikor Zoé meglátott egy kutyát. Azzal a lendülettel elengedte a kezem és elkezdte olyan gyorsan szedni a kis lábait, hogy alig tudtam felfogni mi is történik. Utána kiabáltam, hogy lassabban, mert el fogsz esni .... azt hiszem nem értem a mondat végére, mikor a csajszi lábai összeakadtak .... szegénykémnek arra sem volt ideje, hogy kitegye a kezeit ... lett egy kis horzsolás az állán! Úgy sajnáltam! Haza is vettük az irányt. Megmostuk a kis arcocskáját és anya lekente, hogy minél előbb meggyógyuljon!
Utolsó kommentek