A bejegyzés dátuma: 2011.06.26.
Az a bizonyos ebéd... amiről már többször írtam. Kb. két hete azt hittem, hogy megtaláltam, hogy mi az amin el lehet indulni és szívesen megeszik a gyerkőc: ez egy alma-krumpli bébiétel volt, amit szívesen megevett a kicsi lányom ... egyszer ... azóta kb háromszor sikerült egy alma-krumpli-sárgarépa ételt megennie és ennyi... de azóta már azt sem eszi meg ... bármit főzök, bármilyen kombinációban, egyszerűen nem eszik belőle ...
Az elmúlt két napban már oda jutottunk, hogy az uzsonnát sem volt hajlandó megenni, amit eddig imádott (tejberizspépek). Sajnos nálunk a hozzátáplálás így indult négy hónaposan, akkor is odajutottunk, hogy a végén már azt sem volt hajlandó megenni, amit addig igen ...
Volt még egy tippem, hogy esetleg mi lehet a gond. Zoét eddig a pihenőszékben etettem. De most már nagyon stabilan tud ülni és nem szeret már a pihenőszékben, mindig fel akar ülni. Minden evés egy katasztrófa volt. Ezért tegnap megvettük neki az etetőszéket. Nagyon élvezi :) Imád benne, és tegnap gyönyörűen evett benne,nem győztem az uzsonnát lapátolni belé. Illetve ma a tízórai is tök jól ment ...
Szóval azt hittem, hogy megvan a megoldás ... de aztán jött az ebéd ... és ugyanúgy nem volt hajlandó belőle enni, mint mikor még a pihenőszékben evett.
Ezért ma úgy határoztam, hogy abbahagyjuk az ebédet, illetve, hogy ebédre visszatérünk a tápszerre. Ma már azt kapott ebédre, miután az általam készített kaja a konyha minden négyzetcentijén fellelhető volt .... Pedig volt egy tök jó ötletem: a püré mellé főztem neki nagyobb kockában sárgarépát. Gondoltam ha a saját kezével eszik, akkor jobban elfogadja az ételt. Nagyon élvezte, hogy fogdoshatja és trancsírozhatja, de minden kis darabot, amit leharapott, azt ki is köpte .... a püréből egy kanállal volt hajlandó megenni, aztán semmi. Nagyjából iszonyú sírásban végződött a kajálás. Ezért hagytam is az egészet és adtam neki tápszert. Ez után jutottam arra a döntésre, hogy mindkettőnk idegrendszere érdekében egy időre felfüggesztjük ezt az ebéd kérdést.
Ma már uzsonnázott. Nem szeretnék odajutni, ahova két hónappal ezelőtt. Így most marad a tízórai és az uzsonna, a reggeli, az ebéd és a vacsi pedig egyenlőre tápszer.
Majd kb. két hét - három hét múlva újra megpróbálom. Hátha akkor jobban kapható lesz rá. Nem akarom nagyon erőltetni, nehogy az legyen, hogy már csak azért sem eszem meg. Vagy, ami még rosszabb: magát az evést fogja megutálni. Még az az ötletem támadt, hogy annak ellenére, hogy tápszert kap ebédre majd mindig odaültetjük az asztalhoz, amikor apával eszünk. Esetleg főtt zöldségeket teszek ki neki nagyobb darabokban (mint ma a répánál). Így legalább tud kóstolni saját maga, én pedig tudom figyelni, hogy melyikre hogyan reagál. Aztán majdcsak egyszer eljutunk oda, hogy meg is eszi :) És talán ha sokat ül velünk együtt az asztalnál, akkor talán kedvet kap magához az evéshez is. Mondjuk nálunk nagyon nehéz kivitelezni, hogy együtt tudjunk enni. Ritkán van olyan, hogy a férjemmel együtt le tudunk ülni az asztalhoz. Na mindegy, majd erre is találunk megoldást :)
Zoé elég érdekes természet kajálás szempontjából. Kissé nehéz rajta kiigazodni. Sok problémánk volt már ezzel kapcsolatban. Most annyival könnyebb, hogy én már nem görcsölök rajta, ha nem eszik hát nem eszik ... annyit minden nap eszik, hogy elég legyen neki és hízik is szépen. Most épp megfigyelő státuszban vagyok. Próbálok rájönni, hogy milyen jelzéseket ad, mikor éhes. Hátha meg tudom különböztetni. Hozzáteszem eddig nem sok sikerrel. Sokszor jártam már úgy, hogy nyűgös volt, mikor én úgy gondoltam, hogy most már itt az ideje,hogy egyen ... de nem ... szóval most ez is feladat, hátha felfedezek valami apró különbséget .... mondjuk sok reményt nem fűzök hozzá. Nagyjából mindig egyformán nyűglődik .... Remélem egy pár hónap múlva már tud egyértelműbb jelzéseket adni :)
Utolsó kommentek