Ez a történet nagyon megnevettetett, de ha az ember jobban belegondol, akkor igazából eléggé elszomorító ....
Ahhoz, hogy a story teljes legyen két dolog tartozik az előzményekhez:
Az első a bébiételekhez való viszonyom. Alapvetően nem tartom az ördögtől való dolognak, bár a hívei közé sem sorolnám magam! Úgy gondolom, hogy ma már nagyon jó minőségű bébiételeket lehet kapni, vannak egész megfizethető áron is, és nem utolsó sorban még ehetőek is :) Ez azért nem mindegyikre igaz. Annak, hogy Zoé nem igazán fogyasztott bébiételeket több oka is van. Mostanáig a kicsilány csak a gyümölcsös bébiételeket ette meg. Ezeket vettem is neki rendszeresen, mármint azokat, amiknek nem volt szezonjuk, vagy azokat, amiket életkorából kifolyólag még nem ehetett. De semmilyen zöldséges, húsos bébiételt nem volt hajlandó elfogyasztani. Csak, amit én főztem. Ettől nem voltam soha elkeseredve. Szeretek neki pepecselni, mondjuk mostanában van, hogy kifogyok az ötletekből. Bár sokszor tök jól jött volna, ha legalább egy olyan bébiétel lett volna, amit megevett volna. Mondjuk például mikor kirándulni mentünk ..... De ezt is megoldottuk! És van egy igen prózai oka is annak, hogy nem tömtük a gyereket bébiétellel: az anyagiak! De ettől függetlenül mégis úgy gondolom, hogy azért jó ha van egy két vésztartalék a hűtőben. Zoé úgy nagyjából három hete eszi meg a zöldséges-húsos bébiételeket, de egyenlőre még csak a 4 hónaposokat, mert az még ugye nem darabos. Van már néhány kedvence, amiből - bevallom "férfiasan" - lapul egy-két üveggel a hűtőben!
A story másik előzménye, úgy kb két-három hete történt! Ügyes-bajos-hiteles dolgainkat intéztem a bankban. Természetesen Zoéval, aki mondanom sem kell, nem igazán díjazta a banki miliőt, főleg, hogy nem nagyon akaródzott neki abbahagyni a kiabálást. Mindehhez társult egy rendkívül mogorva biztonsági őr, akinek az arcára volt írva, hogy "nem igaz, hogy nem lehet azt a gyereket elhallgattatni". Na mindegy is. Egy adott ügyintéző hölgyhöz kellett mennünk. De nála épp voltak, így leültünk várakozni, amit Zoé egyre nehezebben viselt. Az ügyintéző hölgynél szintén egy anyuka volt egy kb 3-4 hónapos kisbabával. Nos akarva-akaratlanul hallottam a beszélgetésüket. Anyuka gyakorlatilag ott a bankban akarta a magánéletét megoldani, az ügyintéző vállán kisírni magát, az éppen Hollandiában tartózkodó férjét kioktatni. Úgy nagyjából majdnem egy órát vártunk Zoéval, mire anyuka hajlandó volt elhagyni a bankot!
Hogy miért is meséltem el ezt? Tegnap elmentünk vásárolni: apa, anya és a kiscsaj. Beszaladtam a DM-be bébiételért, míg Zoé apa felügyelete alatt bevette a Pólust annak minden kirakatával és vásárlójával együtt. Épp a bébiételek között válogattam, amikor egy anyuka vetődött mellém. Nem vettem szemügyre, de a szemem sarkából láttam, hogy nagyon tanácstalan. Egyszer csak megszólított. Felnéztem és .... ATTTTTTYYYYYYA ÚRISTEN .... ott állt a "súlyos" magánéleti problémákkal küzdő nő a bankból .... A beszélgetés nagyjából így zajlott:
A nő a bankból (a továbbiakban A NŐ): "Ne haragudj, de megkérdezhetem, hogy milyen bébiételeket tudnál javasolni? Most kezdjük a hozzátáplálást és kicsit tanácstalan vagyok!"
Én (roppant kedvesen, de tényleg) - na mindegy a lényeg, hogy megmutogattam neki azokat a bébiételeket, amiket Zoé mostanában szeret, de hozzátettem: "Nincs sok tapasztalatom a bébiételekkel, mert az én lányom most lesz egy éves, de csak három hete hajlandó megenni ezeket a bébiételeket!"
A NŐ (kedvesen mosolyogva): "Tényleg??? És akkor eddig csak tápszert kapott?"
Én (kissé értetlenkedve): "Nem. Hát azt ette, amit főztem neki."
Nos a reakció A NŐ részéről annyi volt, hogy kikerekedtek a szemei, igazából köpni-nyelni nem tudott, ott állt teljesen megsemmisülve, az arcára pedig kb ennyi ült ki: "Uramisten, ez normális?". Úgyhogy egy kényszerű mosoly kíséretében a pénztárhoz vettem az irányt, mivel egyértelmű volt számomra, hogy ez a beszélgetés itt és most véget ért!
És eszembe jutott, amit a védőnőm mondott nekem egyszer: "Tudja anyuka, ma már 10 anyából 7 nem hajlandó főzni a gyerekének!" És ez annyira elszomorító!
Viszont én még ma is elröhögtem magam, amikor A NŐ arckifejezésére gondoltam :)
Utolsó kommentek