Ó nem gondoltam én, hogy az én lányom más, mint a többi gyerek. Én csak titkon reméltem, hogy majd megúszom az efféle helyzeteket. De hát persze álmodozni szabad, aztán pedig muszáj felébredni, mert ugye a valóság az mindig más :)

Jó kis felvezető mi? :) Jaj ne nem kell ám semmi komolyra gondolni. Csak ma az én kicsi lányom megmutatta a maga "csúnyábbik" oldalát is. Mindig sajnálom azokat az anyukákat, akinek a gyerkőcei társaságban, nyilvános helyen behisztiznek. Mert ilyenkor mindenki csak bámulja őket, mindenféle marhaságokat gondolnak, ami többnyire ki is ül az arcukra .... És hát ilyen dolgok szoktak történni itt a Kanga klubban is. Hiszen mindig mindenkinek az kell, ami a másiknál van, vannak erőszakosabb gyerekek, vannak könnyen kiborulós gyerekek, és vannak az örök bajkeverők :) Jár egy anyuka a két gyerkőcével ide a klubba. Mind a kettő az a könnyen behisztizős fajta, vagy éppen mind a kettő most van ebben a korban. És ők általában egymással szoktak összeveszni. És meglehetősen nagy patáriát tudnak csapni. Látom mindig anyukán, hogy mindjárt szétrobban a feje és szíve szerint jól elfenekelné mindkettőt, de persze a nyilvánosságra való tekintettel visszafogja magát. Ma is volt egy ilyen eset. A két gyermeke összeveszett az építőkockákon és a nagyobbik iszonyatos hisztiben tört ki és elég sokáig nem volt hajlandó abbahagyni. Persze mindenki őket nézte, vagyis inkább az összes gyerek, mert mi anyukák átérezzük ezt a helyzetet és igyekszünk oldani a feszkót azzal, hogy másfele pislogunk ... Szóval tökre sajnáltam szegényt, és áldottam az eget, hogy az én gyerekem nem ilyen .... vagyis próbáltam elhitetni magammal, hogy az enyém nem ilyen. JA PERSZE ... NEM ILYEN .... Hát nem telt bele fél óra és mi voltunk a következő hisztimasinák ....

Zoéról tudni kell, hogy az első játék, amit azonnal a kezébe fog ahogy odaérünk, az két darab játékseprű! Nekiáll söprögetni. Ami nem is gond, mert a többi gyereket nem szokta annyira felkavarni az a takarítás téma, mint Zoét. Szóval ő elsöpröget egy darabig, amíg a gyerekek játszanak. A gond akkor van, ha valaki más is kiszúrja ezeket a seprűket. Na nem akkor, amikor csöndben pihennek a sarokban. Na nem ám! Hanem akkor, amikor Zoé mindkettővel egyszerre söpröget :) Mert az úgy az igazi :) Na aa először akkor kezdett toporzékolni, mikor megpróbáltam rávenni egy kis közösségi programra. Ma ugyanis mesekuckó volt a Kanga klubban. Jött egy hölgy a könyvtárból és meséket mondott a gyerekeknek. Persze Zoét nem lehetett leültetni a többiek közé, így visszatessékeltem a másik terembe, hogy ne zavarja az előadást. Ő azonnal fogta a seprűket és persze ott akart sepregetni, ahol a többiek meséket hallgattak. Nem akartam átengedni, na ekkor jött az első hisztiroham, kisebb üvöltés közepette. De ezt még viszonylag hamar abbahagyta. De utána jött a katasztrófa! Az egyik kislány elvette a seprűket! Mind a kettőt! És akkor Zoé megmutatta, hogy ő is tud olyat, mint a többi gyerek. Toporzékolt, üvöltött, hullottak a krokodil könnyek ... és persze mindenki minket nézett ... És meglepő módon ott nem éreztem cikinek a helyzetet, mert tudtam, hogy itt már mindenki járt hasonló cipőben. Aztán Zoé nagy nehezen kezdett lecsillapodni, visszakapta a seprűket is. Én pedig gondoltam milyen jó ötlet lenne, ha leülnénk a többiek közé gyurmacsigát csinálni - mert, hogy a csigás mese után csiga gyártás következett. Na ennél rosszabb ötletem nem is lehetett volna. Ugyanis Zoé semmit mást nem akart, mint megenni a gyurmát, amit én persze nem hagytam, amitől megint hisztis lett. Mert ugye ha egyszer elindul a lavina, akkor nehéz megállítani és ilyenkor a legkisebb marhaságra is hiszti a válasz! Szóval nagy nehezen elrángattam Zoét a gyurma közeléből és rádumáltam egy kis csúszdázásra. Ami nem volt nehéz, mert a söprögetés mellett ez most a másik kedvenc. Képes fél órán keresztül csúszdázni, és most már másokat is hagy és néha már a sorát is ki tudja várni :) Szóval így esett a mai délelőttünk a játszóházban. Gondolom nem ez volt az utolsó ilyen eset. De azért persze történt jó dolog is :) Ma újabb szerelemre akadt az én kicsi lányom. Jött egy új kisfiú, aki hasonlóan közvetlen természet, mint Zoé és a kis házban meg is esett az első puszi :)

Nem tudom ki hogy van vele, illetve, hogy kinek mikor kezdett a gyerkőce komolyabban érdeklődni a mesék iránt, de mi ezzel még hadilábon állunk. Na nem az a célom, hogy Zoét a TV elé szegezzem, mert nem vagyok ennek híve, de nem vagy az a nagy TV ellenes sem. Mondjuk, hogy 21. századi anyukaként kicsit kétszínűségnek tartom nem hagyni TV-zni a gyereket, mikor mi is szívesen ülünk le elé. Inkább a megfelelő keretek között tartás híve vagyok. Zoét jelenleg csak és kizárólag a babacsatorna (DUCK TV) köti le. Én viszont már roppant mód ki nem állhatom, gyakorlatilag égnek áll tőle a hajam. Időről időre mindig próbálkozom valami mással, általában a Minimaxszal. De nem sok sikerrel. Így jobb híján zene csatornát szoktunk hallgatni, amit amúgy Zoé is szeret, mert imád táncikálni :) Aztán van egy csomó Disney mesénk itthon. Jó persze nem várom a gyerektől, hogy végigüljön egy egész estés Disney-mesét, csak egy kis időre kösse le. De persze ez sem vált be. Eddig. Viszont valamelyik nap tettem egy újabb kísérletet, ugyanis felfigyeltem rá, hogy bizonyos mesék mér felkeltik az érdeklődését (Fifi, Chuggintown). És a választásom ezúttal a Macskarisztokratákra esett. És telitalálat volt! Zoé képes 30-45 percen keresztül egy nyikkanás nélkül nézni. Teljesen ki vagyok halva. Szóval, ha anyának egy kis időre van szüksége, hogy megfőzzön, elpakoljon vagy bármi másra, akkor csak be kell kapcsolni a Macskarisztokratákat! És kedvenc része is van már a kiscsajnak, íme:

Szóval ez most nagyon jól jött, de azért gondolom, hogy előbb utóbb majd ezt is megunja. Így gondolkodom rajta, hogy mi lesz majd a következő :) Amúgy általában reggel szokta nézni, amíg elpakolok reggeli után, megcsinálom az ebédjét, összekészülök. Aztán persze irány a játszóház. Ebédre hazaesünk, Zoé megkajál. Aztán, hogy anyát is hagyja nyugton enni, megont bekapcsolom neki a mesét, meg amíg elmosogatok. Aztán Zoé megy aludni. Délután már nem igazán szoktam neki bekapcsolni, csak ha dolgom van (mondjuk főzni másnapra). Inkább játszunk együtt, vagy uzsi után még elmegyünk csavarogni a Pólusba (már alig várom, hogy ne legyen nyakig érő sár és tudjunk menni a játszótérre is). Vacsi után meg általában már itthon van apa és olyankor ő az érdekes, neki kell produkálni magát, szóval ideje sem lenne mesét nézni :)

Aztán úgy néz ki, hogy oldódni kezd Zoénál a rövid ujjúval szembeni ellenállás. Van még egy kis pityergés, de úgy gondolom, hogy hamar rájön, hogy ez neki jó, mert nincs olyan melege. Talán mire megjön a jó idő, minden rendben lesz és zökkenőmentes lesz a dolog! :) Sokat segít ebben is a játszóházba járás. Mivel itt mindig nagyon meleg van, illetve hát az állandó rohangálástól és ugrálástól amúgy is kimelegszik, előbb utóbb mindig rövid ujjúra vetkőzünk. És ott már nincs is vele gond. Inkább az indulás előtti öltözködés okoz még némi traumát! De remélem majd ez is elmúlik!