A bejegyzés dátuma: 2011.09.15.
Nos amikor néhány hete a kis drágám úgy döntött, hogy két lábon érdekesebb a világ, elkezdtem agyalni ezen a cipő-kérdésen! Nyilván nem azért, hogy holnaptól cipőben járjon -keljen, de értelemszerűen előbb utóbb valahogy hozzá kell szoktatnom a cipőviseléshez.
Van egy olyan érzésem, hogy néhány hét múlva ki fog kéredzkedni a babakocsiból, hogy tehessen néhány lépést. Amúgy ha még mindig nyár lenne, nem is foglalkoznék ennyit a dologgal, mert egy zoknival megoldanám a dolgot. De azért úgy sejtem néhány hét múlva majd csak beköszönt az ősz ... legalábbis bölcs meteorológusaink szerint a jövő héten már nem éppen nyárias időjárás lesz. Na mindegy, nem is ez a lényeg! Meg hánytuk-vetettük a dolgot a drága urammal és arra jutottunk, hogy kellene venni Zoénak egy pár cipellőt, amiben szépen lassan elkezdem szoktatni a lábikóját. Na de milyet is???? A gyerekorvos azt tanácsolta, hogy ameddig nem muszáj ne adjak cipőt a lábára. Jó persze, nem is úgy gondoltam, hogy akkor mostantól cipőben kell járnia. De azért néhány hét múlva, mikor már nem tudom majd leállítani és állandóan menne, akkor azért csak el kellene használni azt a cipőt ..... Valamikor csak fel kell adni a lábára az első cipőt .... Szóval kikértem több tanácsot és végül a szandálnál döntöttünk. Sportcipőt nem tanácsoltak, mert annak nem elég magas a szára és nem tartja a bokáját. Téli cipőt kicsit túlzásnak tartottam. Nyilván így is úgy is azt is hamarosan venni kell majd, de előtte szeretném ha egyáltalán magát a cipő viselését megszokná. Tehát a szandál tűnt - tűnik a legideálisabb választásnak. Nem gyullad bele a lába, magasabb a szára, így tartja a bokáját, könnyű ráadni ... stb. Gondoltam ezzel túl is vagyunk a nehezén, most már csak célba vesszük a cipőboltot és birtokba veszünk egy pár szandált! Ezzel az igencsak pozitív hozzáállással egy szép izzasztó délután felkerekedtem gyermekemmel, hogy megszerezzük a hőn áhított lábbelit! A közeli plázában betámadtuk az első cipőboltot, megkerestük a gyerekcipőket, abból is a legkisebbeket és HOPPÁÁÁÁÁÁÁÁ .... sportcipő, sportcipő, sportcipő, bakancs, bakancs, bakancs, csizma, csizma, csizma .... na és akkor mi van a szandálokkal???? Nos igen, ezzel nem számoltam. Nincs szandál szezon .... vége ... ősz van ... zárt cipő kell .... Na és az ovisok???? Benti cipő??? Vagy már más a divat??? Mi van ha valakinek ősszel megy tönkre a szandálja??? Akkor nincs??? Kicsit kétségbeesve pislogtam a bolt kellős közepén és kezdtem igencsak tanácstalan lenni .... akkor most mi is lesz??? Aztán megpillantottam ... vannak maradékok, leárazva ... és újra felcsillant a remény. Találtam jó néhányat Zoé méretében, és nekiálltunk a nagy próbálásnak. Zoé persze kevésbe volt lelkes, mint anya. Ha jól emlékszem, akkor a második szandinál már nagyon nem díjazta, hogy mindenféle vackokat akarok a lábára tuszkolni ... mert sajnos ez volt .... tuszkoltam .... először azt hittem, hogy ennyire béna vagyok és képtelen vagyok egy pár szandált feladni a gyerekre .... de aztán rá kellett jönnöm, hogy egészen más a probléma: Zoénak iszonyú magas a lábfeje. Nagyjából a két számmal nagyobb szandik jók rá ... na de hát azt mégsem lehet .... és ekkor kezdődött a tortúra .... Egy hétig jártuk az üzleteket, próbáltunk és próbáltunk és próbáltunk. Volt olyan üzlet ahonnan mondjuk próba nélkül kijöttünk miután megláttam, hogy leértékelve 14.000 Ft egy pár szandál ... én nem sajnálom a gyerekemre a pénzt, na de azért álljon meg a menet. Igen azt is tudom, hogy az első lábbeli kiválasztása igen fontos, mert egy életre el lehet vele cseszni a gyerek járását, a lábát, a gerincét .... na de ami sok az sok/sokkkk! Szóval jártunk üzletről üzletre és már komolyan kezdtem azt hinni, hogy az én leányzómra nem lesz szandi! Aztán tegnap megtörtént a csoda, mert nekem komolyan már annak számított. Délután apával és a kiscsajjal karöltve felkerekedtünk egy kis beszerzőkörútra: néhány apróság még egy-két készülő szülinapi ajándékhoz, ajándék a barátnőm kislányának ..... stb. Útközben jutott eszembe, hogy esetleg kiugorhatnánk a Baby Outletbe, hátha .... és szerencsénk volt! Az első pár szandál jó volt a csajszi lábára!!! Minden kapcsot be lehetett csatolni, pont a mérete és nem ám 14.000 Ft .... azt nem mondom, hogy olcsó volt, de azért mégsem egy vagyon! Felhívtam anyukámat, mivel ő volt a finanszírozó, hogy mit szól hozzá. Hát persze, hogy beleegyezett .... mondjuk ő egy héttel ezelőtt is megmondta, hogy ennyibe fog kerülni!!!! :))) Az én okos anyukám :))) Mindig igaza van!!!
Tehát a cipellő beszerezve, nem kis utánajárással ... bele se merek gondolni mi lesz, ha tényleg járni fog és kénytelen leszek neki zárt cipőt venni, hogy az utcán is tudjon közlekedni ..... egy rémálom lesz .... de persze majd azt is túléljük!!!
És íme a szerzeményünk :)
Utolsó kommentek