A bejegyzés dátuma: 2011.07.01.
Bevallom őszintén vannak mélypontjaim .... a ma és a tegnap egy ilyen mélypont megint. Sajnos én természetemből kifolyólag nagyon stresszelős vagyok. Szükségem van a folyamatos megerősítésre, hogy jól csinálok valamit, különben hajlamos vagyok összezuhanni. Zoéval megint nehéz időszakunk van, ami kissé megint megvisel. Nagyon nehezen küzdök meg a kiscsaj evési problémáival. Tudom mindenki mondja, hogy vegyem lazábban, mert a gyerek nem fog éhen halni, és én igyekszem. Annyira igyekszem, de valahogy mindig odajutok, hogy tökre kiborulok. Kicsit nehezen viselem, hogy ami eddig olyan jól működött, most összedőlni látszik, mint egy kártyavár.
Zoé nem hajlandó megint kanállal enni. Az utóbbi két napban a kedvenceit próbáltam neki adni, de semmit sem volt hajlandó megenni ... és persze azt is tudom, hogy a babáknak vannak időszakai, amikor nem esznek annyit, mert valami zavarja őket ... fog, front, meleg ... stb ... és persze miért is ne lenne, hiszen nekünk is minden napunk más. És szegényke nem tudja elmondani, hogy mi a baja, én meg persze képtelen vagyok kitalálni ....És persze biztos, az is közrejátszik az összezuhanásomban, hogy a védőnőm folyamatosan stresszel azzal, hogy a gyerek nem hízik eleget, nem eszik úgy ahogy kéne neki ... stb ... na de most komolyan mit csináljak???? tömjem meg???? ugyan már ....
Igen valóban keveset eszik, már ahhoz képest, amennyit elméletileg ennie kéne, na de ha neki ennyi elég, és ő így jól érzi magát ... és mi van ha csak 200 grammot hízik havonta .... nem beteg, és fejlődik .... és az a baj, hogy így ahogy leírom tök egyszerűnek tűnik, hogy ez így van .... csak aztán jönnek a hétköznapok és megint azon kapom magam, hogy azon stresszelek, hogy nem eszik ....
Még jó, hogy itt van mellettem a férjem, aki mindig tartja bennem a lelket és persze anyukám, aki mindig telefonvégre kapható, ha kell. Ők azok, akiktől jön az a bizonyos megerősítés, ami segít nekem, hogy átlendüljek ezeken a mélypontokon.
És mi van akkor, amikor mélyponton vagyok. Akkor eszembe jutnak mindenféle dolgok, amiket nem csináltam - csinálhattam, mióta megszületett Zoé. Mert ugye néha úgy elmennék a barátaimmal egy spontán sörözésre, vagy egy moziba, vagy színházba vagy akárhova, csak el a hétköznapokból. Néha úgy beülnék a TV elé és néznék egy idétlen filmet egy zacskó chips társaságában vagy olvasnék nyugodtan egy könyvet. Vagy csak eltűnnék a világ elől egy pár napra ....És persze a lakás szalad, takarítani kellene, de ha időm van is rá már energiám nincs ....
És persze mindezt elfelejtem abban a pillanatban, amikor Zoé rám néz és már mosolyog, rám mászik és össze-vissza nyalogat, amikor csak figyeli érdeklődve, hogy mit csinálok. Akkor persze rájövök, hogy ezt már nem adnám semmiért!!!
Utolsó kommentek