Soha nem gondoltam volna, hogy a gyerekek fejlődésének kézikönyvében szerepel az a szó, hogy "ILLIK". Pláne nem olyan összefüggésben, hogy "ennyi idősen már illik". Pedig az utóbbi időben többször is fültanúja voltam eme remek szóhasználatnak. Néha annyira le tudok döbbenni azon, hogy az embereknek milyen téveszméi vannak egy gyerek fejlődésével kapcsolatban. Na de a mai délután feltette nálam is az i-re a pontot.
Amikor terhes voltam tökre elképzeltem, hogy majd mennyire tökre de tökre jó lesz majd más anyukákkal beszélgetni a játszótéren, a váróban a gyerekorvosnál vagy simán csak séta közben. Aztán amikor már élesben ment a dolog és ott találtam magam a sorstársaim, az anyukák között, akkor valahogy semmi nem olyan volt, mint ahogy elképzeltem. Vagy valószínűleg én vagyok nagyon peches és csak a szerencsecsomagokat fogom ki. Általában mindig olyan anyukákkal akadok össze, akikkel homlokegyenest más nevelési elveket vallunk. Szóval nincsenek túl jó tapasztalataim, néhány kivételtől eltekintve. Na de ezen még csak csak túllendülök. De amikor valaki olyas valamiben akar nagyon de nagyon okos lenni, amire se neki se nekem se a gyereknek, de még a Jóistennek sincs ráhatása, na akkor el tudja dobni az agyam az ékszíjat. Ilyen téma például a fogzás, az evés, az alvás, a mozgásfejlődés .... mert ugye ha meggebedek, akkor sem lesz a gyereknek előbb foga .... és ha néger gyerekek potyognának az égből, akkor sem tudnám a gyerekem leszögezni, hogy ne járjon a két lábán ....
Néhány napja olvastam R. babanaplóját. Ő írta, hogy azt mondta neki a védőnője, hogy egy fél éves gyereknek már ILLIK átaludni az éjszakát. Micsoda??? Hol él ez a nő??? Vannak ennek gyerekei??? Na az én gyerekem fél évesen nem aludta át az éjszakát. Ha ILLIK, ha nem. De még most 10 hónaposan sem mindig alussza át az éjszakát. És még csak most jönnek a fogai ... ezután még ennyire sem fogja átaludni az éjszakát! És az a gyerek, aki még ennyi idősen is kel éjszaka enni. És nem egyszer. Kétszer. Háromszor. Vagy ahányszor éhes. Akkor mit mond neki anyuci??? Azt, hogy "Kicsikém, neked ezt már nem ILLIK???" Hát egyszóval nevetséges!
Ma ebéd után beöltöztettem Zoét egy kis rózsaszín hóembernek és lementünk levegőzni. Gondoltam tök jó lesz neki is nekem is. Kicsit kiszellőztetjük magunkat. Hintáztunk egy kicsit, majd jött a séta. Mentünk körbe-körbe, rugdostuk a száraz faleveleket, estünk-keltünk. Ahogy ez lenni szokott. Egy anyuka a kisfiával (két éves) szintén odatévedt és nekiálltak hintázni. Zoé persze azonnal vérszemet kapott ahogy meglátta a kisfiút. Ahogy ez lenni szokott :))) Annyira be volt zsongva, hogy még a hintába is hajlandó volt visszaülni, csak láthassa a kissrácot. Amíg a gyerkőcök hintáztak, mi anyukával beszélgetésbe elegyedtünk. A szokásos bevezető ismerkedős kérdések után, mint hogy hívják, mennyi idős, milyen szép, milyen ügyes .... stb. jöttek a kissé gázosabb kérdések. Amikor kiderült, hogy Zoé még csak 10 és fél hónapos és már egyedül jár (amit anyuka csak elmesélésből tudott, mert Zoé meglepő módon nem volt hajlandó elengedni a kezem séta közben - aminek bizonyára oka volt a rózsaszín hóember-jelmez is), sorstársam kikerekedett szemekkel ránézett az én gyönyörű, okos, ügyes Tündérkémre és egy vicsor kíséretében közölte vele, hogy "Neked ezt még ennyi idősen nem ILLIK!". Na én itt kezdtem magam nagyon feszélyezve érezni. Valahogy úgy éreztem, hogy ez a mi kis csevejünk kezd igen rossz irányt venni. De erre még nem mondtam semmi. Hozzáteszem Zoét sem nagyon hatotta meg, hogy neki ezt nem ILLIK, mert azóta is töretlenül rója a köröket a lakásban :) A járás után a fogakra terelődött a szó. Ugyebár nekünk még csak egy fogacskánk van. A második pedig készülőben. De tényleg. Ma többször is megnéztem, hogy megbizonyosodjak, hogy nem csak az agyam fogacskaváró része vizionálja oda azt a készülő fogat. De nem. Tényleg útban van. Úgy saccolom, kiindulva az elsőből, hogy néhány nap múlva kibújik. Szerintem még a héten. De persze nincs túl nagy tapasztalatom még. Szóval jön amikor jön! :) Lényeg a lényeg, hogy mikor anyuka megtudta, hogy Zoénak még csak egy foga van, lesújtóan rám nézett, mintha ez az én hibám lenne és közölte velem, hogy "Ennyi idősen már ILLIK több foggal rendelkezni, mert ez én fiamnak ...stb" Bevallom fogalmam sincs, hogy mikor jöttek ki a fiacskája fogai, mert annyira elborította a köd az agyam, hogy nem hallottam .... Na ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni, de csak annyit mondtam, hogy mivel kihúzni nem tudom őket, így kénytelen vagyok megvárni amíg maguktól kibújnak! Itt már erősen éreztem, hogy ennek a beszélgetésnek hamarosan vége lesz. Ha másért nem, hát azért mert én hazamegyek!!! Vagy legalábbis el innen! A fogak után jött az evés! És ezzel megpecsételődött a kettőnk kapcsolata! Ez volt a téma, ami végleg végett vetett ennek a kellemes beszélgetésnek!
Mint tudjuk Zoé táplálkozása nem egyszerű. De nem kezdtem el mesélni a kálváriánkat az étkezéssel kapcsolatban. Egyrészt mert semmi kedvem nem volt a megjegyzéseit hallgatni, másrészt mert nem volt felesleges 2-3 órahosszám, hogy elmeséljem. Így röviden csak annyit mondtam, hogy elég rögösen indult a hozzátáplálás, de most köszönjük szépen jól vagyunk. Eszünk és növünk. És most ismerkedünk a darabos kajákkal. És igen. Ezt nem kellett volna mondanom. ILLIK-anyuka rám meresztette a szemeit. Olyan képet vágott, mintha kb azt mondtam volna, hogy minden nap péklapáttal verem a gyerekem. Majd ehhez az ábrázathoz társult egy pattogós, kioktatós hangnem. "Ennyi idős korban már rég ILLENE darabos ételt enni. Ezt már rég ILLET volna elkezdeni nála. Mi lesz vele így egy évesen?".... Tessék? Először is, hogy jön ide az, hogy egy éves lesz? Egy évesen már nem megy le a gyerek torkán a pépes kaja? És különben is addig még van másfél hónap. Lehet, hogy addigra kiflit fog enni kolbásszal. Vagy nem. Na és akkor mi van? Ki érdekel? Másodszor meg, hogy jön egy ilyen ILLIK-anyuka ahhoz, hogy kioktasson. Elérkezettnek láttam az időt, hogy rövidre zárjam ezt a beszélgetést. Így közöltem vele, hogy mi most már megyünk, mert egy ekkora gyereknek lassan ILLIK lefeküdni aludni. Búcsúzóul még megjegyeztem neki, hogy amúgy nem értem, hogy ők ilyenkor miért nincsenek otthon, mert egy akkora gyereknek, mint az ő kisfia ILLIK ilyenkor aludni ... nem bírtam kihagyni!
Ami pedig a darabos étkezést illeti. Nos igen valójában tényleg elkezdhettem volna Zoénál korábban, ahogy azt ILLIK-anyuka kategorikusan kijelentette. De az igazság az, hogy kicsit élvezni akartam, hogy végre eszik a lányom. Kellett egy kis idő, hogy mindketten elfelejtsük a hozzátáplálás kezdeti - valójában több hónapig tartó - nehézségeit. Egy kis nyugalomra vágytam/vágytunk! És igenis én most láttam elérkezettnek az időt. És ez így volt jó nekem és a gyerekemnek is! Szóval másfél hete elindultunk a darabos étkezés rögös útján. Azt nem mondanám, hogy haladunk is. De hát ez nálunk várható is volt. Gondoltam, hogy nem fog menni egyik napról a másikra. Másfél hét alatt sikerült két darabos ebédet és egy darabos reggelit megenni. A többit full pépesre kellett turmixolnom! De majd menni fog ez! Majd később. Majd idővel. Sajnos mind a kettőnk türelmét próbára teszi ez az új étkezés. Zoénak meg kell szoknia, hogy rágnia kell, tovább tart az étkezés, ezáltal tovább kell egy helyben ülni. Nos ez neki trauma. Nekem meg birkatürelemre van szükségem, hogy elviseljen a nyűglődését. De már annyiszor túllendültünk az evési problémákon. Majd ezen is túl leszünk! Most az vált be, hogy a kajájának egy, max. két összetevőjéből kiveszek valamennyit, ezt villával összetöröm. A többit pépesítem, majd a darabokat belekeverem! Ezt megeszi. Kezdetnek nem rossz!:) Amúgy meg mivel el vagyunk maradva a fogzással, mint arra ILLIK-anyuka rávilágított, nem hinném, hogy egy évesen rántott húst enne a szentem sült krumplival. De majd meglátjuk! Majd néhány hét múlva beszámolok, hogy haladunk! Addig meg majd sűrű elmondom Zoénak, hogy "Neked ennyi idősen már ILLENE darabosat enni!" :) Hátha hatni fog .... :S
Utolsó kommentek