Szerencsére túl vagyunk az óraátállítás okozta bonyodalmakon! Anya legnagyobb örömére :) Már kissé nehezen bírtam a hajnali 5:45-ös kelést! És nem csak a reggeli ébresztő állt vissza, hanem a napközbeni alvások is! Így most már kevésbe nyűgös a leányzóm nap mint nap!
Sajnos teljes sikerről még nem tudok beszámolni! Zoét kicsit "felkavarták" az elmúlt hét eseményei! Ugyebár otthon voltunk anyuéknál - apa nélkül. Ehhez jött az óraátállítás gyötrelme. Megint csak sok volt a látogatónk. Bár azt hiszem ez a dolog már kicsit sem izgatja Zoét. Sőt! Inkább egyre jobban élvezi, hogy sokan vannak körülötte, pláne, hogy mindenki vele van elfoglalva :) Ezért sem olyan egyszerű mikor visszajövünk a mi kis megszokott hétköznapjainkba. Ketten maradunk, nincs aki állandóan körbeugrálja. Ilyenkor az első napok mindig kicsit nehezebbek. Zoé nehezen rázódik vissza a "normális" kerékvágásba és hát szó mi szó nekem sem mindig megy egyszerűen!!!
Zoé debütálása a "másik" mamánál (a férjem szüleinél) nagyjából zökkenőmentes volt. Persze ehhez sokban hozzájárult, hogy ott volt Vivi is! Mind a két csajszi nagyon élvezte, hogy együtt lehetnek. Még együtt is fürödtek :) Volt nagy kacarászás :) Igazából mama elmondása szerint nem volt vele semmi gond. Szépen evett, aludt, sokat volt levegőn! Egy szóval minden rendben volt! Aztán szombaton mikor megérkeztünk apával, nagyon örült nekünk. És innentől kezdett nagyon furcsa lenni a viselkedése. Nem tudtuk megfejteni .... Történt ugyanis, hogy miután mindenki örült mindenkinek, szépen megettük a vacsorát. A csajok mentek este fürdeni. Zoénál valamilyen megmagyarázhatatlan okból úgy eltört a mécses, hogy nem tudtuk megvigasztalni. Nem nagyon akart pacsálni. Aztán megetettem. És ő csak sírt és sírt. Alig tudtam elaltatni. Aztán reggel alig akart reggelizni és az ebéd sem ment valami simán. Délután apával el kellett intéznünk néhány dolgot. De nem is volt ezzel semmi gond. Elvolt a mamával, evett, majd aludt. Viszont nagyon sírva ébredt és mindenáron az ajtóhoz akart menni. Azt hiszem hiányolt minket. Aztán mikor megérkeztünk, akkor pedig megint nagyon sírt. Nem tudtuk megvigasztalni. Alig tudtuk megetetni este .... Fura volt nagyon! Ezen furcsa viselkedés nyomait még ma is felfedeztem rajta! Alig tudtam megfőzni délelőtt. Aztán a délelőtti alvása után is nagyon sírt! Ilyenkor annyira sajnálom és annyira haragszom magamra, hogy nem tudok rájönni, hogy mi a baja!
Remélem, hogy néhány nap alatt ezen is túl leszünk. Sajnos az első itthon töltött éjszaka nem volt éppen zökkenőmentes. Többször is fel kellett hozzá kelnem. És reggel hatkor fel is ébredt. Csak nehezen tudott visszaaludni és nem is sokat szunyókált már. De legalább pihentünk még valamennyit. Viszont ma fantasztikusan szépen evett. Sokat reggelizett. Aztán minden szó nélkül megette az ebédet. Egész délután nassolt. Majd megevett egy krémtúrót és egy joghurtot. Aztán megint nassolt egy kicsit! Igazából csak azon múlt, hogy abbahagyta az evést, hogy nem adtam neki többet, hogy tudjon majd vacsorázni! :) Szóval nagyon nagyon remélem, hogy az elmúlt hét izgalmait sikerült néhány nap alatt feldolgoznia a kiscsajnak és visszatér az élete a régi ritmusba!
Utolsó kommentek