Tényleg nem akarok mindig panaszkodni, de ..... Na jó azért az elmúlt időszakban elég sok pozitív dologról és sok-sok kellemes és boldog pillanatról is beszámoltam. Na de ez az utóbbi pár nap .....
Valamilyen megmagyarázhatatlan okból egyfajta letargia lett úrrá rajtam az utóbbi napokban. Ez biztos sok mindennek köszönhető, hogy szegény uram annyit dolgozik, hogy alig van itthon, alig látjuk, hogy egész nap a tejködöt bámulom a kilencedikről és szabályosan olyan érzésem van, mintha lebegnénk a semmiben, hogy hideg van a lakásban annak ellenére, hogy távfűtés van és persze ott van az a kis izé a fejemben. A kis izé, ami időközönként előjön és emlékeztet az anyaság egyetlen árnyékos oldalára .... Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy az egyetlen rossz az anyaságban, hogy azok akik addig állítólag a barátaid voltak, a gyerek születése után azt is elfelejtik, hogy valaha a világon voltál! Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg így van. És mégis! Akiket meg érdekel, hogy mi van velem, nos ott pedig a távolság a gond és igazán csak virtuálisan tudjuk a kapcsolatot tartani. Ami valljuk meg nem ugyanaz.
Na és persze ez a letargia átragadt a lánykámra is. Mert ugye ő azonnal megérzi, ha anyánál valami nincs rendben. Szóval Zoét minden áldott nap vigasztalgatom, mikor apa elmegy, mert annyira sír. Pedig néha én is vigasztalásra szorulnék :) Aztán hallgatom, hogy egész nap sorolgatja, hogy "apa-apa-apa ....." és áll a bejárati ajtó előtt. A délelőttjeink általában sírással telnek az utóbbi napokban! Zoé egyszerűen nem tudja elviselni, hogy a konyhában vagy a fürdőben kell tevékenykednem! Pedig ezzel már semmi gondunk nem volt, szépen elvolt, amíg én megcsináltam a szokásos reggeli dolgokat: beágyazás, mosogatás, Zoénak ebéd főzés, mosás és/vagy száraz ruhák leszedése... stb. Ezt követte mindig egy kis játék a csajszival, amíg nem ment aludni. Na de most gyakorlatilag üvölt mikor a dolgomat teszem, amitől kivannak az idegeim. Bevallom alig várom, hogy 10kor lefeküdjön és végre csend legyen! Aztán felkel és kezdődik minden elölről! Az utóbbi két napban nem voltunk lenn sétálni. Tegnapelőtt azért nem, mert már kénytelen voltam kimosni a gúnyáját olyan koszos volt, és hát nem száradt meg. Ma pedig be kell valljam, de semmi lelkierőt nem érzetem magamban, hogy babakocsit tolva futkossak a gyerkőcöm után, aki léptem-nyomon mindent felszedeget a földről és azzal a lendülettel tömködi is a szájába! De holnap már leviszem, megígértem neki! Sajnos a nyűgös hangulat mára elérte az evési központot is! Alig tudtam rávenni a reggelire. Aztán apával ketten próbáltuk megetetni ebédkor .... nagyon szánalmas volt. Zoé meg időközönként iszonyú hisztis sírórohamban tört ki és követelte, hogy vegyük ki a székből. Na mindegy végül megebédelt. Hozzáteszem, hogy az általam készített sütőtökös ebéd a lefolyóban végezte. Helyette egy bébiételt nyammogott el ímmel-ámmal ..... Azt hiszem végérvényesen leszámolhatunk a sütőtökkel. Most már hetek óta nem hajlandó megenni. A legnagyobb örömömre, mivel tele van a láda sütőtökkel!!! Ha esetleg valakit érdekel néhány kiló, akkor szívesen felajánlom :) Kezd redukálódni ismét az ételek száma, amit Zoé hajlandó elfogyasztani. Azt hiszem elveimet félredobva kénytelen leszek heti egy-két ebédre valamilyen bébiételt adni neki, ha nem akarom, hogy minden nap ugyanazt egye!!! Most a paradicsomos bébiételek jönnek be neki nagyon, amiket én már nem igazán tudok elkészíteni, mivel a mostani paradicsomoknak, már mindenféle ízük van, csak paradicsom nem ....
Egyszóval nyűglődünk. Zoé is, én is. Zoé üvölt, én kiabálok. Szép pár vagyunk. És Zoé tényleg érzi szerintem, hogy valami nyomaszt engem, mert néha tényleg olyan mintha vigasztalni akarna. Odajön hozzám, szorosan átöleli a nyakam, kapok tőle egy csomó puszit, és meg is szokott simogatni. Tényleg simogatni, nem csapkodni. És végül rám mosolyog. Olyan édes, meg tudnám zabálni! Szóval erőt kell vennem magamon, és vissza kell erőltetnem magamba az életkedvet, mert ezt a mostani állapotot csak magamnak köszönhetem. Pedig már minden olyan jól alakult. Zoé újra átalussza az éjszakát, evett rendesen, egész nap vigyorgott, erre tessék! Na anya, ezt jól megcsináltad!!!
Utolsó kommentek