Hatalmas születésnapi lázban égünk! Zoé holnap lesz egy éves!!! Annyira hihetetlen! Egy csomó bejegyzést terveztem ez alkalomból :) Annyi mindent szeretnél leírni és arra gondoltam, hogy minden kis témának szentelek egy bejegyzést. Ebben persze kiemelt helyet fog kapni a részletes szülinapi beszámoló is :) De most szeretnék egy kicsit visszaemlékezni a tavalyi eseményekre :)
Tavaly, november 28.-a vasárnapra esett. Estére hatalmas hó esett le Pesten. Nekem már szombaton is voltak jósló fájásaim, aminek nagyon örültem, mert már hetek óta próbáltam Zoét meggyőzni róla, hogy ez a hétvége nagyon alkalmas lenne arra, hogy végre megszülessen :) Hivatalosan december 2-3ra voltam kiírva. Tehát azért annyira nem sietettem, de elértem a várandósságnak azt az időszakát, amikor már semmi nem volt jó és már igazán örültem volna neki, ha végre én és a kis pocakló két külön test birtokosai lennénk! :) Vasárnap este már elég intenzív fájásaim voltak és mivel nagyon havazott, ezért a férjemmel úgy döntöttünk, hogy elindulunk a kórházba. Kicsit tartottunk attól, hogy mi lesz, ha a város nagyon behavazódik, mivel a kórház a város másik végében van. És hát, aki élt már Budapesten azt tudja, hogy milyen, amikor ez a város "bedugul" ... Olyan nyolc körül értünk a Szent Imre Kórházba. Ahol gyakorlatilag azonnal megvizsgáltak! Akkor a doki azt mondta, hogy még nagyon az elején tartok, és jobb lenne ha hazamennénk. Ezután úgy kb másfél órát vártunk arra az egy szem papírra, amit kiadtak, hogy itt jártam. Elindultunk hazafele - kb fél 11 lehetett. A kocsiban hazafele már érzetem, hogy erősödnek a fájások! Otthon Peti lefeküdt aludni, én pedig "hősiesen" átvonultam a másik szobába szenvedni, hogy legalább ő tudjon aludni! Hajnal fél háromig bírtam. Akkor már kb két - két és fél órája rendszeresen, nagyon intenzív 5 perces fájásaim voltak! Így hát fél háromkor felkeltettem a férjecskémet, hogy most már menni kell, nincs mese. Úgy kb háromra értünk a kórházba. Szerencsénk volt, hogy a nagy havazás ellenére jól járhatóak voltak az utak! A doki ismét megvizsgált. Közölte velem, hogy sokat változott a helyzet mióta utoljára találkoztunk - ő ezt roppant viccesnek találta, én kevésbé! Amúgy ez az ügyeletes doki volt, nem volt fogadott orvosom! Szóval kaptam egy helyes kis ágyat a vajúdóban, ahol 5 másik sorstársammal együtt nyöghettem :) Azt hiszem innentől éreztem nagyon hosszúnak az egész folyamatot. Peti a folyosón várt, igaz én bármikor kimehettem hozzá, amit meg is tettem, amikor csak tudtam. Aludni nem bírtam és jobb volt vele, mint a vajúdóban!
Az ügyeletes szülésznő többször is megvizsgált és végül délelőtt 11kor beköltöztetett a szülőszobára minket! Ekkor már minden bajom volt, nem tudtam mit kezdeni magammal, sehogy sem volt jó, és nagyon fájt mindenem! Nagyon nagy támasz volt, hogy Peti végig benn volt velem! Kettőkor repesztettek burkot. Akkor már nagyon kimerült voltam, így kaptam egy kis "kábító" injekciót, hogy tudjak kicsit pihenni. Jót is tett. Zoé végül november 29-én 16:57 perckor született meg mindenféle komplikáció nélkül! Olyan szép volt és igazán nem is sírt csak nyöszörgött. Azonnal a mellkasomra tették és csak nézett rám azokkal a gyönyörű szép nagy szemeivel. Hát kijöttek a könnyeim mit tagadjam :) Miután engem is és a picit is elláttak, kaptunk még másfél órát Zoéval kettesben a szülőszobán! Apa addig telefonálgatott :)
A szüleim és a testvéreim a folyosón vártak minket és találkozhattunk is velük, mikor a szülőszobáról átköltöztünk a gyerekágyas osztályra! A kórházban két napot töltöttünk még, ami nem tartozik a legjobb élményeim közé, de túléltük! Erről itt most nem is ejtenék szót! Szerencsére csütörtökön délelőtt már mehettünk is haza! És persze akkor is nagyon havazott, mikor Zoét hazavittük a kórházból! És ennek már egy éve! Csak most épp gyönyörűen süt odakinn a nap. Úgyhogy megebédelünk Zoéval és utána bevesszük a parkot és a játszóteret!
Hamarosan jelenkezem egy újabb bejegyzéssel!
Utolsó kommentek