Na nem ment el az eszünk, hogy négy hónap után megint költözzünk ... :) Csak a blog költözik .... ismét :) Egyfajta jelképes újrakezdés ez. Új élet új blog :D Már átköltöztettem a régi bejegyzéseket nem kis munka árán :D Az új blog külseje még alakul, szépül folyamatosan, de a bejegyzéseket ezután oda fogom írni.
Az új blogot az alábbi címen tudjátok elérni:
Továbbra is várok mindenkit szeretettel!!!!
Azt hittem, erős vagyok. Azt hittem, hogy ha előre nézek, akkor minden rendben lesz. Azt hittem, hogy gyorsan túl leszek rajta. És tényleg hittem, hogy jól vagyok. Bizonygattam mindenkinek. Gyakorlatilag én vigasztaltam mindenkit, hogy minden rendben van. De kit is akarok átverni??? Egyáltalán nem vagyok jól. Az utóbbi két napban teljesen kikészültem lelkileg. Most úgy érzem, hogy muszáj kiírnom magamból, hogy holnap már másképp kelhessek fel.
Igen, igen. Úgy néz ki, hogy az én kis tündérem végre hajlandó újra szóba állni velem :D Az éjszaka együtt aludtunk, összebújva. Nagyon jó érzés volt. Ma délelőtt együtt mentünk sétálni. Útközben rengeteg puszit kaptam. :D Gyógyul a lelkem és ebben a felállásban talán már én is könnyebben tudok magamnak megbocsátani, amiért kitettem a Drágám ennek az egésznek! Annyira imádom és olyan jó látni, hogy megint nevet és bújik és mondja és ölel és puszilgat és mondja, hogy "Ajú".
Hihetetlen, hogy az ember élete gyakorlatilag a másodperc törtrésze alatt fenekestül felfordulhat. A kis világod, amit annyira óvsz, dédelgetsz, építgeted és tervezel egyszer csak semmivé lesz. És az ember ott áll teljesen megsemmisülve és próbál szembenézni a felfoghatatlannal, miközben úgy érzi, hogy menten kiszakad a szíve a helyéről.
Egy gyors bejegyzés, mert épp a pakolás kellős közepén vagyunk Zoéval. Ma hazautazunk a nagyszülőkhöz vidékre és még van néhány dolog, amit a bőröndbe kell pakolni. Zoé amúgy egyre ügyesebben segít :D Lassan tényleg segítség lesz és nem hátráltató tényező :D Ha csinálok valamit, most már mindig kell neki is adnom valamilyen feladatot. Nagyon kis drága. Na de amiért bejelentkeztem: korábban egyszer említettem, hogy Zoé elsajátította a "nem akar" kifejezést, ami az "adod" szóval bővült az utóbbi időben. És ezt nagyon erőszakosan és idegesítően tudja mondani. Ha valami kell neki vagy valamit kér, akkor kiabálja, hogy "adod". Jól nevelt gyerekhez méltóan próbálom neki megtanítani, hogy nem "akar" meg "adod", hanem "kérem". És meglepő módon egész jól haladok. Ugyan magától még mindig úgy kezdi, hogy "adod", de már szinte elég csak ránéznem kérdőn és azonnal rávágja, hogy "kérem". :) OKOSKA! Most már tudja, hogy csak akkor kapja meg, ha "kéri". Persze a "nem akar"-ból még nem sikerült "nem kérem"-et varázsolni, de ne legyek telhetetlen, majd egyszer az is menni fog :D Az amúgy is nehezebb :DDD
Egy újabb fantasztikus eseményen vagyunk túl a Kangások szervezésében. A hétvégén került sor az Újpalotai Baba Napokra, melynek a Közösségi Ház adott otthont. Említettem már egy korábbi bejegyzésben, hogy ideiglenesen a Kanga Klub is itt működik hetente kétszer, amíg a régi épület felújítása be nem fejeződik. Amire - ha minden igaz - már nem kell sokat várni. :) Ami engem személy szerint nagy örömmel tölt el, mert legalább, akkor már minden nap lesz játszóház, újra lesznek kézműves foglalkozások ... stb! De azért persze nem panaszkodok, mert így is nagyon sokat tesznek értünk, illetve a gyerekekért, hogy mindenféle szuper programokon vehessenek részt! Ilyen fantasztikus program volt a hétvégi Baba Napok is, amely pénteken és szombaton szórakoztatta az érdeklődőket. Mindkét nap más és más programok voltak. Nagyon demokratikusan - főként a hely korlátozott befogadóképessége miatt - mindenki választhatott, hogy melyik nap szeretne ide látogatni. Szigorúan feliratkozás alapján lehetett bejutni, a belépő pedig igen csekély volt: egy banán vagy körte, amivel a Vitamin Kuckó kínálatához járultak hozzá az érkezők! Fantasztikus :D Mi szombaton mentünk, abból az egyszerű okból, hogy apa is el tudjon jönni és így egy remek kis családi program kerekedjen a dologból.
Ma egy újabb olyan pillanattal gazdagodtam mint anya, ami mindig feledteti velem ezen szereppel járó nehézségeket. Mert azok ugye vannak. Mert csak az mondja, hogy anyának vagyis szülőnek - mert ne feledkezzünk meg az apákról sem - lenni egyszerű, aki még soha nem próbálta ezt az életet. Na de most nem is erről akartam írni. Bocsi egy kicsit cikáznak a gondolataim. :D Szóval a lényeg a lényeg, hogy időről időre, napról napra mindig vannak olyan pillanatok, amikor az ember tudja, hogy érdemes és hogy megéri és hogy ennél szebb és jobb és tökéletesebb dolog nincs a világon.
Sokszor elgondolkozom azon, hogy nem lett-e volna jobb, ha Zoé nem szokik rá a cumira és kitartóbb vagyok. Megoszlanak a vélemények erről. Sok olyan anyukával beszéltem már, akinek nem cumizik a gyereke és sokan mondták már, hogy bár inkább cumizna. Aztán vannak, akik összeteszik a két kezüket, hogy a gyerkőcnek nincs cumija.
Zoé új kedvenc meséje a Mickey egér játszótere. Minden reggel azt szokta nézni a Disney csatornán, mikor issza a reggeli kakaóját! Nagyon szereti, és néha már közreműködik is a mesében.
Itthon. Muszáj volt. Lassan elöntenek a játékok minket, és sokkal már nem is játszik a gyerkőc csak a helyet foglalja.
Immáron 14 foga van a nagylányomnak :) Most újabb három őrlővel bővült a repertoár. Korábban azt hittem, hogy a szemfogak bújnak, de nem. Az első őrlők voltak útban .... :D Így már világos, hogy korábban a hátsó őrlők bújtak ki és nyilvánvalóan a szemfogak még váratnak magukra :) Hát igen, így van az ha az ember életében először követ nyomon egy fogzást .... és igen számomra néha kissé nehéz megállapítani, hogy pontosan melyik fog is van útban ... lehet, hogy ciki, de ez van. De azért most már kezdek képben lenni!!!! Jobb oldalon alul és felül is látszik már mindkét fog. Bal oldalon még csak az alsónak van kinn a hegye, de a felső is egyre jobban látszik. Szóval szépen lassan, de csak meglesznek azok a fogak .... azt hittem sosem érünk el ide, amilyen későn és lassan fogzottunk, de most már van remény, hogy mire óvodás lesz fogai is lesznek :D Emlékszem mikor nagyon nem akartak jönni azok a fogak és csak az elviselhetetlen dühkitörései voltak a fájdalomtól, mindig azzal "fenyegettem", hogy akkor mehet először bulizni, ha az összes foga kibújt :D Hát talán lassan át lehetne értékelni ezt a dolgot!!!
Az elmúlt hetekben újabb ékes bizonyítékot nyert, hogy Zoénál az erőltetésnek semmi értelme - mint ahogy azt az előző védőnőm mindig is szorgalmazta .... Többször is sulykolta hogyan szoktassam a lányomat a "rendes" evésre, bilire, hogy ne nézzen TV-t két éves koráig, hogy ne cumizzon már erre az időre, és hogyan szoktassam az egyedül alvásra - mert annak majd én iszom meg a levét .... És ez most az aktuális téma, mert a többi már értelmét vesztett kérdés ... legalábbis számomra!
Hát, aki ismer az tudja, hogy én az a mindent megtervező típus vagyok ... :D Hát ennek megvan a maga előnye és persze hátárnya is. Mondjuk mióta Zoé megvan, azóta jóval több spontanaítást élvez az életem magától érthetődő okokból, de azért nem tudok teljesen kivetkőzni magamból. Szeretem tudni, hogy milyen programokat tudok betervezni egy hétre, hogy mire számíthatok, mit mikor tudok elintézni .... hát ilyen vagyok. És vannak dolgok, amiket pedig jó előre szeretek kitalálni. Most épp Zoé második szülinapja van porondon, ami idén Pesten lesz tartva az én szervezésemben több turnusban :D
Hát ez a nap is eljött. Ma meglátogatott minket az új védőnőnk. Kiindulva a "remek" tapasztalatimból, mindenre fel voltam készülve, az összes rohadt keresztkérdésre:
miért nem eszik egyedül
miért nem iszik pohárból
miért nem szobatiszta
miért nem beszél folyékonyan hat nyelven
miért nem öltözik, főz, mosogat, takarít, vasal, vásárol be és fürdik egyedül .... mondjuk ezt én sem értem :D
miért nem reggelizik
miért nem alacsonyabb
miért nem hízik jobban .... stb
és az ehhez hasonló összes többi kérdés, amit az elmúlt másfél év alatt sikerült több soron megkapnom. Szóval felvértezve, az összes válasszal a fejemben vártam a védőnőt. És hát nem egészen az jött, amire számítottam. Mikor kinyitottam az ajtót egy velem közel egykorú fiatal nő állt az ajtóban. Hát egy kissé meglepődtem, sőt először arra gondoltam, hogy nem is a védőnő, de ő volt.
Bejött, leültünk beszélgetni. Sok minden szóba került, többek között az is, hogy neki is van gyereke - kettő, nemrég jött vissza GYES-ről. Beszélgettünk néhány szót Zoéról is, többek között, hogy miért nem megy bölcsibe, hogy állunk a szobatisztasággal, a beszéddel, mivel szereti elfoglalni magát, meg ehhez hasonlók. Megbeszéltük, hogy mikor találkozunk legközelebb és azután elköszönt és elment. Nem kötött bele az élő fába is, nem akart kioktatni és ehhez hasonlók. Igazából tök kedves volt, és így elsőre nagyon szimpatikus. Na persze számomra minden az első "mérlegelésnél" fog eldőlni, hogy mennyire fog belekötni Zoé súlygyarapodásába. De az majd csak novemberben lesz, a kétéves státuszon ... tök durva, hogy mindjárt itt van az is :D
Nagyon utálom ezt a kifejezést. Azt pedig még jobban utálom, ha valaki nyilvánosan, senkivel nem törődve kategorikusan kijelenti, hogy szerinte ki is a szar anya.
Egész nyáron ezt vártam :) Én is nagyon megszerettem a helyet, a társaságot és már hiányzott az a légkör. De ott is nyári szünet volt. A héten viszont elindult a "tanév". Én már nagyon gyúrtam rá, hogy hétfőn reggel már megyünk is. De sajnos a számításaim nem jöttek be. A múlt hét végén kaptam egy e-mailt a Kangás csoportszervezőtől, hogy sajnos a Kanga a régi formában egyenlőre nem tud kinyitni, mert felújítják az épületet. Ami persze nagyon jó, csak olyan jó lett volna ha .... De azért nem maradunk teljesen Kanga nélkül.
Egy kicsit adós vagyok ezzel a témával. Valamilyen okból kifolyólag elfelejtettem beszámolni a fejleményekről, pedig hát nálunk szenzáció számba megy egy-egy fog kibújása. Nos a lényeg a lényeg, hogy jelenleg 11 foguk van. Augusztus folyamán kibújt bal oldalon hátul két őrlő (alul-felül), plusz alul a jobb szélső metsző. És nemsokára két újabb foggal bővülünk, ugyanis jobb oldalon alul is felül is bújnak a szemfogak, amik eléggé megviselik Zoét. De talán már nincs sok hátra! Kitartás kicsikém!
Ami sajnos ebben a formában beláthatatlan ideig beteljesületlen marad. Azt nem mondom soha, mert ugye nem tudhatjuk mit hoz még a porontyok jövője, hiszen még előttük van életük java. Szóval akár még össze is hozhatja őket a sors.
Sikerült ma a magyarországi bürokrácia egy újabb gyöngyszemével megismerkednünk. Ma végre pontot tettünk a lakóhelykérdés végére. Lassan két éve húzódik ez a dolog. Minden szempontból időszerű volt már elintézni ezt a dolgot, hiszen mi Zoéval hivatalosan még Kalocsán laktunk a szüleimnél. Nem túl szerencsés. Zoé születése után az anyai szerep begyakorlása mellett sosem volt energiám még ezzel is foglalkozni. Aztán később mindig találtam valami kifogást, hogy miért nem intéztem még el .... az igazság az, hogy már előre irtóztam a hivatali procedúrától, mert tudtam, hogy nem lesz egyszerű egy kicsi gyerekkel mindent elintézni. Aztán amikor már biztos volt, hogy előbb-utóbb el fogunk költözni, akkor úgy döntöttem, hogy majd csak akkor fogok lakcímet intézni, ha el is költöztünk. Nem állt szándékomban egy éven belül többször végigjárni a tortúrát ....
Egész jól telnek a hétköznapjaink így a visszaállás után :) Zoé még mindig kifogástalanul viselkedik ahhoz képest, mint amire számítottam.
Nos az elmúlt hét ismét nagyon eseménydúsan telt, bár nem minden alakult a terveink szerint. Azért a múlt hét nagyon jól telt kettecskén a férjemmel, bár mind a kettőnknek nagyon hiányzott már Zoé és alig vártuk, hogy végre hazajöjjön.
Hát igen, néha ilyen is kell. Az első hetet, mikor Zoé mamázott, munkával töltöttük. Akkor költöztünk, örültünk, hogy élünk. Egész nap pakoltunk, takarítottunk, bútorokat raktunk össze, bepakoltunk és kipakoltunk ... nagyon húzós volt. Viszont ezen a héten igyekszünk egy kicsit több időt tölteni együtt és egy-két tartalmasabb programot beiktatni, amit Zoéval nem lehet.
Muszáj külön kitérnem néhány dologra Zoéval kapcsolatban. Az elmúlt hetek hoztak néhány változást az életébe és ezáltal a mi életünkbe is.
Mielőtt bárki súlyos katasztrófákra gondolna, elárulom, hogy a nyaralás nagyon-nagyon jól sikerült. Igazság szerint ez volt az elmúlt évek egyik legjobban sikerült nyaralása. :) Csak hát nem is mi volnánk, ha nem csúszna be egy-két "apróság" ....
Ez az időszak nem volt túl egyszerű számunkra, főleg Zoé számára. Sajnos nagyon sok jönni-menni, elintéznivalóval járt ez az egész tortúra, főleg mivel eléggé szűkös volt az idő. Szűk egy hónap alatt kellett mindent elintézni, felújítani és ez rengeteg mászkálással járt, ahova Zoét is mindig magunkkal kellett cipelnünk. Eleinte még élvezte, hogy mindig megyünk valahova, de aztán a vége felé már láttam rajta, hogy marhára a háta közepére kívánja már az egészet és hagyjuk már békén.
Utolsó kommentek